A Sony Marvel antihősökre alapozott univerzumépítő törekvését eddig sorozatos bukások és kudarcok jellemezték. A stúdió Venom, Morbius és Madame Web után most Pókember egyik legimpozánsabb ellenfelét, Kraven, a vadász karakterét véreztette ki módszeresen.
Pedig képregényes hátterét tekintve Kraven eredettörténetében bőven lett volna potenciál és tökéletes alapot kínált egy igazán jó antihőssztorihoz.
De a film követi az elődei által kitaposott ösvényt, és a keszekusza forgatókönyv, valamint az infantilis megvalósítás teljesen tönkreteszi az ígéretesen induló sztorit.
A nyitányban az Aaron Taylor-Johnson által alakított Kraven ámokfutását láthatjuk egy orosz börtönben. A jól sikerült akciószekvencia után nagyot ugrunk vissza az időben: Nyikolaj Kravinoff maffiavezér az afrikai szavannán éppen toxikus maszkulinitásra neveli fiait, Szergejt és Dmitrijt. A vadászattal mint eszközzel tanítja a halál és az ölés természetességére, a kegyelemnélküliségre és a dominanciára a kamaszokat, azonban egy oroszlántámadás kis híján Szergej életébe kerül. Az állat által halálosan megsebesített fiúra egy kislány, Calypso talál rá, aki a nagyanyjától kapott, homályos eredetű szérum segítségével megmenti őt. Szergej nemcsak felépül a rejtélyes szernek köszönhetően, hanem szuperképességekre is szert tesz.
Apja zsarnoksága elől a fiú a vadonba szökik, ahol tökéletes vadásszá fejleszti magát, és Kraven néven elkezdi levadászni az alvilág legsötétebb figuráit. Ezzel persze jó pár veszélyes ellenséget is szerez, köztük Rhinót, az orrszarvúembert és a hipnotikus képességekkel rendelkező „Külföldit”. Ők ketten szövetkeznek egymással Kraven kiiktatására, akiknek egyszerre kell a saját bőrét mentenie és elrabolt öccse nyomára akadnia.
A cselekmény meglehetősen lapos, hemzseg a logikai lyukaktól, cserébe rengeteg akciójelenetet kapunk, amikből azonban csak 1-2 darab marad emlékezetes, pl. a börtönös részt leszámítva egész látványos lett még Dmitrij elrablóinak üldözése földön, vízen és levegőben, de a finálé inkább csak megmosolyogtató a CGI állatokkal és az orrszarvú alakját teljes egészében felvevő Rhinóval.
Karakterábrázolás terén nincs éppen a topon: Kravenen kívül egyetlen karakter sincs, aki 1 bitnél több lenne. Persze Kraven esetében sem mennek el drámai mélységekig (pedig lenne rá lehetőség), de nála sokkal rosszabbul járt pl. Russell Crowe bántalmazó apafigurája, a menő, ám funkció nélküli Calypso szerepében totálisan elpazarol Ariana DeBose, a láthatatlan Dmirtijt alakító Fred Hechinger vagy a teljesen komolyan vehetetlen ellenlábasok szerepében Alessandro Nivola és Christopher Abbott.
A Kraven, a vadász egyértelműen egy jobb sorsra érdemes produkció volt, és a Pókember nélküli Pókember-univerzum azon darabja, amelyikért a leginkább kár, hogy nem hozzáértőbb kezekbe került, hiszen kétség kívül a Sony eddigi legnagyobb kihagyott ziccere.
65 Kraven, a vadász (2024)
akció | kaland | sci-fi | thriller
Kraven, a vadász (Aaron Taylor-Johnson) olthatatlan szomjat érez a nagyvadak vadászata iránt, ugyanakkor rendíthetetlen védelmezője az állatvilágnak. A valódi neve Szergej... több»
Szereplők: Russell Crowe, Aaron Taylor-Johnson, Christopher Abbott, Ariana DeBose, Alessandro Nivola
A képregényes háttérben rejlő potenciál, és az abból kibontakozó, ám kudarcba fulladó filmadaptációk közötti ellentét éles rálátást ad a stúdió hibás stratégiájára. Az, hogy Pókember egyik legimpozánsabb ellenfelének karakterét "véreztették ki módszeresen", pontosan megfogalmazza azt a frusztrációt, amit az átlagos néző is érezhet, amikor egy ígéretes koncepció ennyire félrecsúszik. A keszekusza forgatókönyv és az infantilis megvalósítás az írásod kulcselemei, amelyek rávilágítanak a film strukturális gyengeségeire. A narratív ugrások, a toxikus maszkulinitás sablonos bemutatása, és a misztikus szérummal szerzett szuper képességek egyértelműen jelzik a mélység hiányát. A filmben szerintem is sok az elszalasztott alkalom, és ezek nemcsak unalmat, hanem egyfajta értelmi frusztrációt is kelthetnek, hiszen a film nem képes elemelkedni a klisék szintjéről. A CGI állatokkal és a "teljes egészében felvevő" Rinóval kapcsolatos, megmosolyogtató finálé egyértelműen jelzi a minőségbeli problémákat.