Sajnos elég gyenge film, főleg mai szemmel nézve, én többet vártam előzetesen ettől az alkotástól. Noha az alapötletben nincs semmi extra (a bébiszitter rémül halálra), sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. (És egyébként akár a 8 évvel későbbi Ismeretlen hívás c. filmre is asszociálhatunk a kezdés alapján, hiszen ott ugyanezt a szituációt dolgozták fel, csak kissé más módon.) A cselekmény nagyon lassú folyású, sokáig a semmit ragozzák, nincs meg az atmoszférateremtés, a történet se nem izgalmas, se nem félelmetes, és nem azért, mert nem folyik patakokban a vér.
Az egész filmnek van valami amatőrfilmes hangulata, a karakterek elnagyoltak. Érdekes lett volna annak alaposabb boncolgatása, hogy Amanda, majd Helen milyen pszichológiai trükkökkel próbálnak túljárni Brian eszén. Hiába éreztem vontatottnak ezt az amúgy nem is egészen másfél órás filmet, sok mindent mégis összecsapottnak vélek.
A színészi játék meglehetősen gyenge – igaz, mint már említettem, maguk a figurák is sekélyesek –, számomra ripacskodásnak tűnt sok megmozdulásuk, a Briant alakító Ian Bannen sem volt kimondottan meggyőző pszichopataként. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg jelenet játszódott sötétben, és időnként alig lehetett látni valamit abból, ami éppen történt. Nem mellesleg némelyik jelenet inkább tűnt ügyetlennek és komikusnak, mintsem hátborzongatónak, így a nézőnek szerintem esélye sincs beleélni magát a történetbe. Összességében véve semmi sem volt a filmben, ami megfogott volna, pedig szerintem több volt benne ennél. Csalódás volt, és nem is igazán tudnám nyugodt szívvel ajánlani senkinek, a legjobb esetben is csak B kategória.
