Pont egy hete néztem újra egyfajta nosztalgiázás gyanánt az 1987-ben készített A kapu című filmet, és hát mivel még igencsak frissnek nevezném annak a produkciónak az emlékeit, így arra gondoltam, mi lenne, ha szerencsét próbálnék a három évre rá készített folytatásával, A túlvilág kapujával. Ehhez a filmhez nem volt szerencsém fiatalkoromban, így hát most nem lesz annyira befolyásoló az a bizonyos nosztalgiafaktor, mint az elődjénél. Na de lássuk, hogy hozza-e azt a színvonalat a második felvonása A kapunak, vagy csak szimplán a felesleges folytatások halmazába kerül jelen filmünk, A túlvilág kapuja.
Bár igaz, hogy az elmúlt napokig mindeddig még nem volt szerencsém ehhez a filmhez, de hallani már halottam róla egyes dolgokat, és hát azok a vélemények finoman szólva sem egy minőségi folytatást sejtettek előjáróban. A negatív vélemények a legtöbb esetben nem szoktak elrettenteni egy adott film megtekintésétől, de jelen filmünk esetében azért talán választhattam volna valami más szórakoztatást erre a másfél órácskára, merthogy sajnos eme folytatás finoman szólva sem sikerült túlzottan fényesre. Na de eme kitérő után térjünk végre rá az adott filmünkre!
A film történetét ismételten, akárcsak mint az 1987-es első részénél, Michael Nankin készítette, de nem csak ezt az egy azonosságot fedezhetjük fel a két produkció közt, ugyanis a rendezői széket ismételten Takács Tibor foglalta el, és ráadásképpen még az egyik filmbéli karaktert alakító színész is visszatér itt, méghozzá a Terryt alakító Louis Tripp személyében. Mondjuk én személy szerint ennek azért részben tudtam örülni, hogy nem az első rész főhősét alakító Stephen Dorff tért vissza, mert hát sokkal szórakoztatóbbnak éreztem Louis Tripp alakítását, már az első film esetében is. Tehát papíron adva volt egy olyan stáb jelen filmünk esetében, akik minimum meg tudták volna ismételni az első rész színvonalát, de ez végül sajnos elmaradt.
Már maga a történet alapja is kissé sántított nekem, és ezt valószínűleg a készítők is érzékelték, hogy sokkal izzadságszagúbb eme sztorijuk, így hát valahol a film közepe felé megpróbálták mindezt megmagyarázni a nézőiknek, amin finoman szólva is érződik a rögtönzés ereje. Maga az egész film történetét nem éreztem elég szórakoztatónak és eléggé gördülékenynek ahhoz, hogy egy lapon lehessen említeni az első résszel. Persze azt nem merném írni, hogy úgy, ahogy van, pocsék az egész történet, ugyanis akadnak benne egész jó ötletek, de valahogy mindez túl darabos volt ahhoz, hogy képes legyen legalább annyira szórakoztatóan hatnia, mint az elődjénél. Ráadásul a technikai kivitelezések is gyengébbre vizsgáztak itt, mint a korábbi részénél, pedig pénzből bőven a duplája állt a rendelkezésükre a stábnak (bár azt azért érdemes megemlíteni e téren, hogy sokkal több számítógépes effektek is használtak a folytatás esetében).
Viszont azért ebben a filmben is legalább találtam egyetlen egy olyan pozitívumot, ami azért át tudta lendítette nálam a rossz folytatások felhozatalából, a gyengébb folyatások közé A túlvilág kapuját, az pedig a szereplők voltak. Ráadásképp itt nemcsak a fentebb már említett Louis Tripp által alakított karaktere volt szerethető, hanem a további szereplők is képesek voltak némi jellegű pozitívummal szolgálni, élükön a filmbéli Lizt alaktó Pamela Adlonnal.
Összegezve a filmet, sajnos egy jóval gyengébb folytatást tisztelhetünk eme produkció esetében, aminek a legnagyobb hibája, valószínűleg a totálisan gyengén muzsikáló forgatókönyvben keresendő.
50 A túlvilág kapuja (1990)
Az első rész után Terry újra megnyitja a pokol kapuját a démonok előtt, megidézve a rosszat, és a hatalmat a kívánságainak beteljesülése fölött. A rítus közben véletlenül... több»
Szereplők: Pamela Adlon, Gerry Mendicino, Simon Reynolds, Louis Tripp, James Villemaire
