5/10 – a macska jól játszott, bár nem hitelesen

2024.07.06 23:55 Ahoj poplacsek Olvasottság: 120x

1

Kellő fenntartásokkal ültem be a filmre, és az aggodalmaimat nem is oszlatta el maradéktalanul, de azért teljesen rettenetes se volt. Meg különösebben jó se.

Az előző két részhez igen lazán kapcsolódik a történet, gyakorlatilag egy viszonylag sablonos „támadnak a gonosz földönkívüliek” típusú történetet kaptunk az amerikai világ első számú központi szimbólumának, New Yorknak (azon belül is Manhattannek) a szokásos szanaszét rombolásával. Szokásosnak mondhatjuk, mert már legalább 50 filmben láttuk szétamortizálva, jobb esetben olyanokban, mint az I Am Legend, de a film-katasztrófaturisták bibliája, a Sharknado is emlékezetesen viccesen, a maga módján fenomenálisan használta ezt az eszközt.

Jelen esetben a korábbi részekből megismert ezerfülű, de vaksi földönkívüliek rontanak rá a városra, ahol a főszereplőnőnk és a hozzá csapódó, kissé szerencsétlen férfi főszereplőnk, valamint a velük együtt mozgó harmadik főszereplő, egy terápiás házi macska állják ki az idegenekkel dacoló hősies kisemberek (és kisállatok) ezernyi igen klisés próbáját. Nagyjából minden hasonlóan alakul, mint a számtalan korábban látott gonosz idegenes filmben, dúl a világvége minden négyzetcentiméteren, látványosan pusztulnak civilizációnk szimbólumai. Maguk ezek a lények is ugyanúgy sokfogúak, nyáladzóak, kegyetlenek és csúnyák, ahogy más filmekben, és a hangjukat is ugyanazokkal a hangfájlokkal csinálták, mint az összes eddigi ilyen lénynél az összes eddigi ilyen alkotásban. Tényleg, valaki csinálhatna már olyan gonosz idegenes mozit, amiben nem ugyanazokat a ciripelő-brekegő hangokat adják a gonosz idegenek, és mondjuk kivételesen nem hüllőszerűen néznek ki. Na, az nagy innováció lenne.

Az ijesztgetések moziban 4-5 alkalommal egész hatásos jump scare-eket eredményeznek, nagyobb részt viszont inkább kínos és elcsépelt jelenetekhez vezetnek. Eközben a főszereplő macska hozza a cukiságfaktort, bár aki az ő részét írta a forgatókönyvből, az biztosan nem rendelkezik macskával, és nem konzultált macskatulajdonosokkal, így a derék háziállat viselkedése sok szempontból teljesen nonszensz. Nyilván soha nem nyávog ugye, mert az bajt hozna a gazdira, meg igen megértően viszonyul ahhoz, ha csatornákban tutajoztatják, majd bevágják egy kis táskába, és víz alá merítik, vagy egyenesen kézben fogva toronyugrással vízbe ugranak vele, és pár métert víz alatt úsznak csórikámmal. Ő ilyenkor a következő pillanatban kissé nedves szőrzettel, de nagyon megértő és nyugodt módon parkol ott, ahová épp lerakják. Ezzel szemben a valóságban, ha egy macskát akárhány évnyi gazdai bizalom birtokában kézbe fog valaki, és elkezd vele akár csak egy 3x5 méteres kerti medencéhez is közelíteni, a macska először 2 méter távolságnál elkezdi bemélyeszteni a gazdája összes testrészébe mind a 20 körmét, 1 méternél már teljes mélységben bevájja magát, azt már kevés ember bírja ki, fél méternél pedig a fizika törvényeit meghazudtoló elsöprő erővel kiszabadul a húsz sebből vérző gazdája fogásából, és fékevesztve elmenekül.

Hát nem lett túl erős film, az a helyzet. De ha valakinek tetszett az első két rész, akkor a teljesség kedvéért még így is be lehet húzni ezt is, csak érdemes ezt alacsony elvárásokkal tenni.