Napóleon, mint kétélű hadvezér

2023.12.23 13:16 Kenez Olvasottság: 134x

2

Persze, persze történelmileg teljesen hamis, Ridley Scott becsap mindenkit, hogy Napóleonról egy olyan filmet rendez, ami nem a valóságnak megfelelő, de mindenképpen nem leírandó alkotása a rendezőnek.

Ha azt nézzük én azt mondanám, hogy a szexuális életéből nyilván olyan részleteket emel ki Napóleonnak(Joaquin Phoenix) a film, amiket senki nem tudhatott és ezáltal egy olyan tulajdonságot ad a karakternek, ami visszataszító, ebben a korban lehet, egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Joséphinnel(Vanessa Kirby) egyfajta lélektelen házasságot kötött, de az is biztos, hogy a film szerint Napóleon meggyengült, ha a felesége nem mellette állt és nem feküdt le más férfiakkal távolléte közben. A film egyértelműen Napóleont nem a hatalmas, a világ egyik legkiválóbb taktikus hadvezerének mutatja be, pedig mindenki erről az oldaláról ismeri, hogy Nagy Sándor-i magasságokba emelkedve kiváló döntéseket hozott a csatatéren és a kormányzásban. Hanem erről a film kevesebb szót ejt, pedig Napóleon ténylegesen alig vesztett csatát. A film kezdete, hogy első nagyobb csatáját nyeri, majd szépen lassan menetel Franciaország irányítása felé korrektül mutatja be a pályája elején járó Bonapartet és azt, hogy a katonáival rendkívül közvetlen viszonyban volt ezáltal a legynagyobb erő a kezében a hadereje volt amit azzal szerzett meg, hogy mindenki tisztelte a katonai harcászat terén. A sok helyen eltér a valóságtól és attól, hogy Napóleon mekkora ember is volt, de ebből a szempontból elég gyéren van ábrázolva. Alapvetően ha így végiggondolom Ridley Scott filmje kiemeli Napóleont a korból, de a hiányosságok persze bennvannak mindenkiben, hogy egy historikusabb, gigantikusabb Napóleont dicsérő, istenitő alkotást kaphat. Azt se felejtsük el ugyan, hogy Ridley Scott és Joaquin Phoenix mind a ketten Oscar-díjas művészek és azt se, hogy lehet hogy biztos, hogy Ridley Scott nem véletlenül rendezte így meg a filmjét(hiszen ért hozzá nyilvánvalóan).

Személy szerint ahogy így végiggondolom azért a néhai francia császárnak felemelő véget ad a film és kerek egésszé alakítja a történetét és én pozitívat csalódtam a produkcióban. Azzal, hogy így érzek nem tudok mit kezdeni, bár hiányosságaim nekem is vannak természetesen a szerelmi éltéből, viszont mind látvány- mind a csatajelenteket kiválóan mutatja be a film. Gondolok itt az az austerlitzi csatára és a végső, sorsdöntő csatára, Napóleon utolsó csatájára, ahol az események már végig ellene dolgoztak, a waterlooi csatára, ez utóbbi kiválóan lett megcsinálva. Tehát egyfajta kétélű történetet kerít a cselekmény a franciák hatalmas hadvezérének az első császáruknak, aki felemelte birodalmát a Napóleoni háborúk során, ezzel mindenki tiszteletét elnyerve.