Kevin Hart szereplése a filmben számomra garancia az idióta poénokra és a kínos, viccesnek szánt jelenetekre. Nem csalódtam. A film egy erős felütéssel kezd, ahol megismerünk egy több éve a gyerekekkel otthon lévő családapát, aki szívesen van a gyerekekkel és nyüzsög az iskolában, minthogy komolyan vegyék. A felesége egy szupersztár a szakmájában, aki hasonló szupersztárokkal barátkozik. A film mégsem szól arról, hogy ezt a konfliktust feloldja, inkább elveszik olyan részletekben, ami nem vezet sehová. Komoly hátránya a filmnek, hogy sok jelenet egymásba fűződik, de a történet maga mégsem alkot egy szép, kerek egységet. Olyan az egész, mint egy lelkes ötletelés, ami a végén majd csak jó lesz valamire. A film a gyerekekről szól, azokon keresztül látjuk a felnőttek világát, a felnőttek konfliktusait, örömeit és bánatait. Ez a látásmód adja meg a nézőnek a bizonyosságot, hogy a férfiak sosem nőnek fel, és amint lehet, gyerekesen viselkednek.
Mark Wahlberg a filmben a menő lúzer. A hangulatfelelős, aki a főhősünket kimozdítja a napi ritmusból. Kitartóan próbálkozik, és végül sikerrel jár. Amint talajt veszít Sonny, azonnal magára hozza a bajt, és problémás döntéseket hoz. Végig botladozik a filmben és reméli, hogy majd jobb lesz, de fogalma sincs róla, hogy mi az a jobb. Minden jelenetben úgy viselkedik, mint egy kisebbségi komplexusos férfi nagy egóval. Borzasztó nagy a kontraszt a között, amit látunk és amit a történet hirdet róla, hogy mekkora mintaapa.
A színészek tökéletesen középszerűek. Sehol egy kiemelkedő villanás, sehol egy élvezhető alakítás. A középszerűség után sikerül alámerülni a bénázás mélységébe, ahol minden figyelmünket megpróbálja megragadni Shira Gross és Jimmy O. Yang párosa. Ritkán látok ennyire gyenge karaktereket semmi jelenetekkel párosítva egy filmben. Súlytalanok és zavaróan kívülállók.
A film végén aztán jön a csavar, hogy Apuci hogyan tesz jóvá mindent, hogyan tornázza fel saját önbecsülését a nagy ötlettel. Itt az a probléma, hogy a karakterünknek ez olyan rendszeridegen, mint pártpolitikának az ovizsúr. Mikor már kezdene jó lenni a film, akkor újra és újra hazavágják valami ostobasággal.
A film vígjáték. Azért készült, hogy nevessünk rajta, de nem sikerült jól. Ahogy az egész történet a szereplőivel együtt töredezik szét az idő múlásával, stabilan haladva a végső pusztulás felé, a viccek is úgy lesznek egyre fárasztóbbak és zavaróbbak. A pumás jelenetben konkrétan a puma lejátszott mindenkit. A puma hatása pedig csak egy gyenge lökést ad Sonnynak, pedig erre fel lehetett volna építeni egy komolyabb jellemfejlődést. A seb pedig csak addig volt fontos, amíg lehetett rajta szörnyülködni. Egy sima poszt volt, mint egy közösségi oldalon. 5 perc hírnév, majd senkit sem érdekel. Onnantól egyetlen szó sem esik róla. Nem ez volt az egyetlen következetlenség a filmben.
Nehéz ajánlani a filmet, mert akinek szólna, azt nem tudja megszólítani, aki pedig élvezné, az nem fogja érteni/élvezni. Békés esti kikapcsolódásnak jó lehet, de élménynek gyenge.
53 Énidő (2022)
Egy apát követhetünk nyomon, aki évek óta először talál időt magára, miközben felesége és gyerekei távol vannak. Újra összejön egy barátjával egy vad hétvégére. több»
Szereplők: Kevin Hart, Regina Hall, Jimmy O. Yang, Luis Gerardo Méndez, Mark Wahlberg
