Szóval! Láttam már vánszorgó, lassan lépkedő, csonkokon magát cipelő, hörgő, véres zombikat. Láttam már üvöltő, nyögő, vinnyogó, húscafatokat tépő, üres tekintettel bámuló zombikat. Láttam már kéjesen szaglászó, a hangok irányába lassan, kimérten csoszogó, csontvázszerű, elrothadt élőholtakat. Láttam már jó húsos, szinte teljesen emberszerűnek kinéző, agyevő bestiákat.
És persze láttam már az emberi hús szagától (illatától) megőrülő, gepárd sebességgel vágtató, véres, nyálkás, üveges tekintetű zombikat is, akik semmivel sem törődve sprinteltek áldozatuk nyomába. De olyanokat, mint derék rendezőnk, Burr Steers filmjében, na olyat még nem sokat, vagy egyáltalán nem... Felül ember, alul zombi, és gondolkozik, cseleket sző, ármánykodik, hadban áll és templomba jár. Na ez nem semmi. Ezt is megéltem. Intelligens zombik! Ilyen zombikkal még "nem volt dolgom". Persze egyszer mindennek eljön az ideje...
Jane Austen klasszikusának kissé morbid feldolgozása, ami olyan közepesre, könnyen felejthetőre sikerült. Mint látjuk, filmünknek nem kifejezetten volt lényegi mondanivalója az enyhe romantikus szálon és a harcon kívül. Plusz a vezető színészek, mint Douglas Booth, Charles Dance, Sally Phillips, vagy éppen maga Lena Headey karaktere, nagyon papírvékonyra sikeredett, és ráadásul nem is igen játszottak valami meggyőzően.
Ami tetszett, az a lelkész, Matt Smith, vagy a hősszerelmes Sam Riley Mr. Darcy szerepében, vagy éppen a gyönyörű Lily James mint Elizabeth Bennet. A film maga nem egy nagy "durranás", szépen lassan, szinte unalmasan folyik a történet, semmi izgalom, semmi meglepő. A kosztümök korhűek, a helyszínekkel már viszont bajom volt, nagyon látszik a művi hatás és a stúdiószag. Érdekességnek jó, de filmélménynek nem egy klasszikus alkotás. Megnéztem, és máris tovább léptem... Jönnek majd az igazi zombik, ahol a "para" jelen lesz.
