Azok a boldog hatvanas évek

2017.09.30 17:14 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: <100x

0

Valamikor a Made in Hungária idejében kezdett fellendülni a magyar filmipar, legalábbis számomra. Ezzel a filmmel az is tud azonosulni, aki nem a rock'n'roll kor gyermeke, ugyanis történeteket hallottunk a szüleinktől róla vagy ha más nem, mindenki járt már retro buliban, ahol ilyen vagy ehhez hasonló zenékre roptuk hajnalig. Én a magam részéről még jobban is szeretek erre a fajta zenére táncolni, mint mondjuk egy coronita válogatásra.

Na, de visszatérve a filmre: felvonul benne a magyar színjátszás krémje (fiatalok és "öregek" egyaránt), s a főszerepben ott van Szabó Kimmel Tamás, akit sose lehet megunni, mellette pedig olyan tehetségek, mint Fenyő Iván, Kovács Lehel vagy éppen Szente Vajk, s a csajok: Kiss Tünde és Valentin Titánia. Nálam az abszolút kedvenc alakítás Bigali elvtárs szerepében Scherer Péteré, aki szórakoztatóan hozza a feltörni vágyó kisembert, aki azt hiszi, hogy ha behódol, akkor előrébb jut, de közben ugyanaz az egyszerű báb marad, akit a pártvezetés kedvére mozgathat (na és persze ne felejtkezzünk el a fiát alakító Puskás Petiről sem).

Sztori szintjén pedig egy kis tündérmesét kapunk: a tékozló, Amerikát megjárt fiú hazatér a rideg, szocialista Magyarországra, s kezdeti problémák (mind az egykori barátokkal, mind az ideológiát képviselő Bigali elvtárssal) ellenére a végére csak minden a rendes kerékvágásba megy át (Fenyő Miki jön, lát és a végén győz, minden tekintetben), mondhatnám: ahogy illik. Mindezt megfűszerezve a Hungária legnagyobb slágereivel, amely így végeredményként kiad egy aranyos, vidám, s ami a legfontosabb: egy élvezhető musicalt. S ha ez még nem volna elég, kapunk némi betekintést a Ki mit tud? világába is, amelyről már olyan sokat hallottunk.

A magával ragadó hangulata miatt pedig bátran ajánlható bárki számára!