(Jelen véleményünk a sorozat első évadának végén frissült.)
Amatőr hiba egy sorozatban olyan szereplőt kiiktatni, akit megszerettetsz a nézőiddel, márpedig itt ez történt. A sorozat első évada olyan kacifántosan alakult, hogy hiába minden, nem érted a lényegét az utolsó rész végén sem, márpedig ez lenne a cél – de kezdjük az elején! Figyelem, SPOILER következik!
Keith Grant igazából Oliver, aki igazából lehet, hogy Max, de ezt nem tudjuk meg. És itt fordul egy óriásit a vélemény – miért is nem? A sorozat harmadik részében már megtudjuk, hogy az amúgy „halott” Keith miatta nem lehet életben, vagyis sokkal többet tud, mint amennyit kellene tudnia. Hogy ez miért van így, az csak a sorozat első évadának utolsó előtti részében derül ki, aztán itt fordul a kocka, mert mégsem. Azt hittük, hogy az alkotópáros majd szépen kibogozza a történetszálat, de ez nem történt meg, helyette kaptunk egy lecsapott befejezést arról, hogy Keith „elrablóját” elkapják, aki valóban el sem rabolta őt, és megtudjuk, hogy Keith valójában Oliver, csak kiadta magát Keithnek, majd az alkotópáros szépen ki is írta szegény Graham Verchere karakterét az utolsó rész végén, hogy soha ne derüljön ki, mi is történt igazán. A sorozat próbált szimpatizálni szegény nézővel, ám egyetlen megkedvelhető karakter volt a sorozatban, maga Keith, aki csak „szóban létezett”, ugyanis a tó alján talált holttest sem az övé, és az imposztor sem volt ő, tehát nem tudjuk meg, hogy ki az a Keith, még akkor se, ha róla szól a sorozat, nem pedig az eltűntekről. Scott Caan nem tudta elérni azt, hogy szimpatizáljunk vele, de ez nem baj, a Five-O-ban elég is volt. A sorozatot ez sem menti meg, az meg, hogy szegény Jacob Tremblay tesóját (Oliver Tremblay) is belerakták, szintén nem mentett semmit. Az pedig, hogy lezárják-e az alkotók a Keith-szálat, majd kiderül. Hogy jó-e a sorozat? Döntésetek el, de ne várjatok túl sokat!
