A DCEU-korszak meglehetősen dicstelen lezárása után végre hivatalosan is kezdetét vette az új DCU-éra James Gunn és Peter Safran vezetése alatt. A megújult stúdió az újraalapozást természetesen a DC legikonikusabb hősével, Supermannal kezdi. Ez a Superman pedig nem is lehetne rendhagyóbb a Zack Snyder-féle Supermannal szemben.
James Gunn filmje szakít a hagyományokkal, és nem klasszikus eredettörténet, hiszen in medias res-kezdéssel a dolgok sűrűjébe csöppenünk: Superman már 30 éve a Földön él, évek óta űzi kettős életét, hol Clark Kentként, hol Supermanként, már tart a szerelmük Lois Lane-nel, Lex Luthor pedig már lázasan dolgozik a tönkretételén. Azonban bizonyos értelemben mégis egy eredetsztorival van dolgunk, hiszen itt még Superman karakterének szemtelenül fiatal, lendületes és forrófejű, de még kiforratlan, kissé zöldfülű benyomását keltő változatát látjuk, aki még keresi a helyét a világban és a hősök között (akikből itt jó pár van), keresi a saját identitását és tanulja a hősködést.
A nyitóképsorokban a hősként mindössze 3 éve debütált Superman első vereségénél vesszük fel a fonalat: miután megakadályozta, hogy egy fiktív ország, Borávia lerohanja és annektálja a szomszédos Jarhanpurt, a magát "Borávia Kalapácsának" hívó antihős (aki valójában a Lex Luthornak dolgozó Ultraman) alaposan elkalapálja Supermant. Ebbe a geopolitikai konfliktusba való beavatkozása pedig megpecsételi további megítélését: mivel Borávia az USA szövetségese, az emberek politikai ellenfelet kezdenek látni Supermanban, a Boráviát fegyverekkel ellátó Lex Luthor pedig az ideggyűlölet kártyáját kijátszva és netes trollhadakkal még tovább gerjeszti a Superman-ellenességet. A népharag mellett a kormány is bizalmatlanná válik vele szemben, és elrendeli Superman letartóztatását.
A sztori zsúfolt, harsány, kaotikus, rengeteg szereplőt mozgat és több szálon fut, mindemellett színes, hangos, vicces, néhol érzelmes és főként optimista: egyszóval igazán James Gunn-os. A szórakoztatás mellett számos aktuális politikai és társadalmi jelenségre reflektál: megjelenik a bevándorlás és bevándorló-ellenesség, a cancel culture, a háborús készültség (amiben nem nehéz az orosz-ukrán fegyveres konfliktus áthallásait felfedezni), a fegyverkezési verseny, az egyre nagyobb hatalomra szert tevő techzseni, de olyan emberi érzések és tulajdonságok is, mint a sebezhetőség, a megfelelési kényszer, a kisebbségi- és az istenkomplexus vagy az irigység.
James Gunn tehát tömény és tartalmas nézni- és gondolkodnivalót kínál, mindezt könnyed stílusban, egy friss és energikus sztoriba csomagolva, valamint egy vadiúj Superman-eszményt is üdvözölhetünk. Az új Superman ugyanis nem az a tragikus, tökéletes hős, akit Henry Cavill alakításában ismertünk meg. Ez a Superman hibázik, veszít, téved, ugyanakkor naiv, érzékeny, empatikus és persze állatbarát is, David Corenswet pedig tökéletes választás erre az újfajta szerepkörre. Nem jobb és nem is rosszabb, mint Henry Cavill volt; egyszerűen más.
Az újonnan elindult DCU alapkövének lerakása tehát egyértelműen sikeres és biztató, az egyik legfontosabb hősének a felvezetése stílusosra és eredetire sikerült, és az új univerzum egy szelete is bemutatásra került, ahonnan számtalan irányba elindulhatnak az ezután következő filmek. Szóval soha rosszabb univerzumindítást, és kíváncsian várjuk az új éra kibontakozását.
67 Superman (2025)
akció | fantasy | kaland | sci-fi
Superman az igazság, az igazságosság és az amerikai út megtestesítője egy olyan világban, amely mindezt régimódinak tartja. több»
Szereplők: Bradley Cooper, Nicholas Hoult, John Cena, Nathan Fillion, Isabela Merced
