Az Így neveld a sárkányodat készítői új mesével rukkoltak elő, amit már nagyon vártunk. A premier után már hallani lehetett, hogy érdemes megnézni, mert nagyon jól sikerült. Gyermekeimmel ültünk be rá, és ők tényleg nagyon élvezték.
A moziból kijövet felváltva sorolták, hogy melyik volt a kedvenc jelenetük, és még én is tudtam olyat mondani, ami nekem nagyon tetszett. Kisgyerekkel mindenképpen ajánlom a megnézését, én felnőttként azért bevallom, hogy néha unatkoztam.
A mese a jövőben játszódik, ahol robotokat alkotnak, hogy megkönnyítsék az emberek mindennapjait. A robot arra van programozva, hogy feladatot teljesítsen, közben képes tanulni, mesterséges intelligenciával rendelkezik.
A mi robotunk egy lakatlan szigetre vetődik, ahol csak állatok vannak. Itt keresi kétségbeesve a feladatát, de az állatok kegyetlenek vele, nem fogadják be, szörnyetegnek nevezik. Miután véletlenül összetör egy fészket, talál egy kis tojást, amiből kikel egy kisliba.
A robot feladata lesz, hogy felkészítse ezt a libát még a tél előtt arra, hogy el tudjon repülni a társaival. Csak hogy a kis libácska is „hibás”, nincs elég hosszú szárnya, így eleve nehezebb neki a túlélés. A mesefilmnek nagyon mély mondanivalója van arról, hogy milyen lehet egy anya-gyermek kapcsolat, hogy miért kell összefogniuk olyanoknak, akik ellenségek, a túlélés érdekében. Tanmese ez a barátságról és a szeretetről.
A filmben gyönyörű környezetet látunk, az állatok kidolgozása is fantasztikus, és bemutat egy ilyen fejlődni képes robotot akkor, amikor még alig tudunk valamit a mesterséges intelligenciáról. A jövőkép is biztató, a robotok mezőgazdasági munkát végeznek, az elhagyatott sziget is gyönyörű, nincs jelen az ember pusztító nyoma.
Attól féltem, hogy megint egy kipusztult világot fogunk látni, de szerencsére ez nem a WALL·E, vannak emberek, de nincs rajtuk a hangsúly. Simán elképzelhető, hogy lesz folytatása, és még az Oscar-díj várományosa is lehet animációs kategóriájában.
