Tudjátok, mit? Nem fogom lelkifurdalásos, privilegizált fehér értelmiségi sznobként felpontozni csak azért, mert zambiai film. Amúgy nem volt rossz, csak nem volt különösebben jó se. A cím szimbolikája viszont igazán rendben van. Ehhez persze az eredeti címet kell nézni, ami körülbelül annyit tesz, hogy "A Gyöngytyúkká válásról".
Szóval mi is ez a Gyöngytyúkos hülyeség? Egyszerű: a Gyöngytyúk egyfajta riasztókészülék. Ha fenyegetést érez, akkor rikácsol, amivel figyelmezteti a többi állatot. A főszereplő amolyan riasztókészülékké válik. Egyszerű gondtalan fiatal nőként éldegél, amikor megpatkol a nagybácsi. A nagybácsi egy büdös disznó volt, aki a család nőtagjait erőszakolta, a saját feleségét meg emberkereskedőtől vette. A családban ezerrel megy az elhallgatás, mindenki nagy odaadással gyászolja a halottat, szép beszédeket rittyentenek az elhunytról, Shula ezt az álságos összejátszást töri meg. Nyilván megy a hárítás és érvénytelenítés, ahogy ilyenkor lenni szokott, pszichológiai esettanulmánynak remek a film. Viszont egyéb szempontból nem valami erős, vagy csak nem voltam elég nyitott állapotban.
A zambiai életbe viszont utazóként nagyon érdekes volt bepillantani. Az ország kevésbé lepukkant, mint amit szomszédos és majdnem szomszédos országokban szerzett tapasztalataim alapján feltételeztem. Vagy csak jobb képet festett a rendezőnő a valóságosnál, oda kellene utazni, ha ki akarnám deríteni. A családi vagy törzsi tanács a film végén egészen lenyűgözően érdekes volt néprajzi szempontból, a befejezés viszont kicsit (nagyon) egészen röhejesre sikerült sajnos.
40 Gyöngytyúk (2024)
Az éjszaka közepén egy üres úton Shula belebotlik nagybátyja holttestébe. Miközben megkezdődik körülöttük a temetési procedúra, ő és unokatestvérei fényt derítenek... több»
Szereplők: Maggie Mulubwa, Travers Merrill, Susan Chardy, Elizabeth Chisela, Roy Chisha
