2026.10.14 22:02 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x
0

fojtogató

Tawfik Alzaidi filmje az 1990-es évek szaúdi világába enged bepillantást és amit látunk az európai szemmel szinte felfoghatatlan. Bár azóta óriásinak mondható társadalmi fejlődés zajlott le illetve zajlik jelenleg is, valószínűleg a mi életünkben a közelébe se fognak jutni annak, amit mi elfogadhatónak képzelünk el.

Hirdetés


fojtogató

Egy zergeb@szta poros faluba egy hozzájuk képest szemmel láthatóan felvilágosult tanár érkezik, hogy olvasni tanítsa a gyerekeket. Eleve már ez is kiveri a biztosítékot a falusiaknál, akik tartanak mindentől, ami változást hozhat a középkori életükbe. Ahogy menet közben kiderül, épp a legsötétebb idők zajlanak arrafelé, a városokban elpusztítottak mindent, ami valamiféle módon a kultúrát képviseli, dúl a vallási fanatizmus. A falu a maga elmaradottságával furamód pont a kulturális ellenállás elszigetelt helye lehet a tanár számára, de majd meglátjuk a film végére, hogy mit sikerül elérni. Nagy illúzióink nem lehetnek.


Az iskolában csak fiúk tanulnak, a lányok otthon dekkolnak és várják, hogy majd hozzáadják őket valakihez feleségül. Az egyik diákot lerajzolja a tanár, jutalomból a kiváló dolgozata miatt. Norah, a nővére, akinek szintén iskolában lenne a helye de ehelyett ő is otthon várja, hogy hozzáadják valami vénemberhez két kecskéért cserébe erősen érdeklődik a művészetek és esztétika iránt, persze csak titokban, hisz ilyet nem szabad csinálni arrafelé, főleg nem lányoknak, akiknek amúgy sincs semmi joguk semmihez, annyit se érnek mint egy tönkrement vízipipa. Na most ez a Norah látja, hogy az öccséről milyen képet készített a tanár, és ő is szeretne magáról egyet. És ha most azt gondoljátok, hogy ebben a környezetben ennek a történetnek semmi jó vége nem lehet, akkor helytálló a sejtésetek.


Ez az egész amit látunk rendkívül nyomorúságos. Olyan érzés nézni, mintha azt figyelné az ember, hogy valaki egy sötét sáros dagonyában próbálja az átnedvesedett gyufát meggyújtani, hogy fényt csiholjon, de egy-két felvillanás után elfogy a gyufa és nem változik semmi, helyette marad a sötét és a dagonya.


Hiheteten, de a szaúdiak nem akarták megkövezni a rendezőt, hanem büszkék a művére és egyfajta múlttal szembenézést látnak benne. Csak sajnos annyira baromi messze vannak még mindig mindentől ami a felvilágosult társadalmak alapértékeit jelenti, hogy nem azt érezzük, hogy de jó, hogy 2026-ban már mennyivel jobb ott a társadalom állapota és milyen szuper hogy már a nők akár férfi gyám nélkül is elmehetnek helyekre vagy vezethetnek autót anélkül hogy megköveznék őket, mint az 1990-es években, hanem hogy az egész beláthatatlan időre meg van cseszve. Rettenetes, borzalmas, brutális.

40 Norah  (2024)

dráma

Egy eldugott kis szaúd-arábiai faluban a 90-es években betiltották a művészi kifejezésmódot, majd egy új tanár, egy korábbi művész érkezik az apró közösségbe, ahol... több»

0