Ember és kutya örök barátságáról a halál küszöbén

2026.10.01 19:22 Harper Olvasottság: 176x

5

Mi tehet egy korosodó, de még edzett, életerős és a harcban is jártas egykori zöldsapkás, elitkommandós férfi, ha kutyájával (aki mellesleg szintén harci eb) lezuhan az alaszkai vadonban egyheti járóföldre a civilizációtól? A kérdést James Belmont (Brad Pitt) teszi fel önmagának a David Ayer rendezte Vadon szíve (Heart of the Beast) című túlélődrámában, mely idén szeptember 24-én került a hazai mozikba. A válasz, mely az első percektől egyértelmű a néző számára: mindent megtesz a túlélésért és a megmenekülésért.

Ha valakinek erre van esélye, az bizony éppen ő, hiszen rendelkezik fegyverekkel, mesterlövész puskákkal, késekkel és egy komplett túlélőfelszereléssel (sátorral, miegymással). A gond nem is itt van, hanem a szerencsétlenségek egész sorával, mely éri őket folyamatosan. Kezdődik az egész egy hatalmas medve megérkezésével, majd folytatódik azzal, hogy a férfi belezuhan egy sebes vizű folyóba (több csontsérülést és törést szerezve), majd végül egy farkasfalka támadásával zárul. Ráadásul közben elveszti fegyvereit, egyszer majdnem megfullad egy ág alá szorulva, és egy mocsár is útját állja.

James és Odin nevű kutyája minden létező bajt megtapasztal, ami csak előfordulhat valakivel a vadonban. Mégis mindig tovább tud lépni és a végsőkig kitartani, mert van miért élnie, és van kiért léteznie. Ez a valaki Odin, aki célt ad életének. A film hatalmas pozitívuma az ember és kutya feltétlen barátságának bemutatása egészen a legvégsőkig. Pici negatívum, hogy lehetett volna az egészben némi csavar, fordulat vagy meglepetés, esetleg gazdagabb karakterisztika, ha, mondjuk, jobban megismerjük korábbi életüket. Ebben az esetben lehetett volna több szereplő is, nem pedig csak négy (a kutya, James, egy idős természetjáró és egy nő a legvégén).

A vadon szívét egyébként nem Alaszkában forgatták, hanem Új-Zéland déli szigetén, mely helyszín már sok filmest megihletett. Értékelésem erős négy csillag, mert emóciókat ad, izgalmas és érzékletesen mutatja meg az élni akarás erejét, nem beszélve a kutya és ember barátságáról és feltétlen bizalmáról.