A távol-keleti filmes barangolásom során akadtam rá a tavalyi évben bemutatott Ziam című thaiföldi akció-horror keverékre, amely eleinte még bőven adott bizakodásra okot azzal kapcsolatban, hogy még akár valami jóra is számíthatok eme produkcióban, viszont mindez igencsak gyorsan a visszájára fordult sajnos. Lássuk hát, hogy milyen is lett a Ziam című film!
Már maga a film története érdekesen nyit, ugyanis egy olyan világképet mutat be, ahol az emberiség az éhínség okozta globális válságban próbál meg egyről a kettőre jutni, és csak a legerősebbek vagy a legrátermettebbek tudnak érvényesülni eme megváltozott világban. Mondjuk, már itt erősen érződött az, hogy jelen filmünket erősen át fogják itatni a CGI-technika nyújtotta megoldások, ráadásul mindez nem épp a legszebb kivitelezésben (példának okáért egyből itt voltak a film elején látható digitális bogarak). Aztán furcsa módon a készítők nem folytatták eme kezdeti filmbéli víziójukat, hanem inkább átnyergeltek egy kórház belső terére, hogy ott szabadítsanak el egy zombijárványt. Még ezt a történetbéli felütést se nevezném annyira rossznak, még úgy sem, hogy a forgatókönyvírók azért itt gyorsan elsütnek jó pár filmes sablont csak azért, hogy a film nézőjében megpróbáljanak megteremteni egyfajta kétségbeesést és bezártsági érzetet, ráadásképpen mindehhez pedig kapunk még egy hőst, aki a barátnőjét próbálja kiszabadítani eme igencsak veszélyes helyzetből.
A film további történetvezetése pedig semmi másból nem áll, csakis abból, hogy a filmbéli ultra kemény harcművészhősünk miként küzdi át magát zombik és katonák csoportjain. Hát, köszönöm, kedves forgatókönyvírók, de ez egy történetbéli alapra, szűkösen, de talán elegendő is lehetett volna, bár azért nem ártott volna az sem, ha kicsivel több mindenre is figyelmet fordítottak volna az írás során.
Érdekesnek nevezném a film történetvezetését, ugyanis nálam pont fordított hatást ért el, ugyanis kezdetben szépen bevonzott eme történet felépítése, csakhogy ahogy haladtunk előre a játékidőben, úgy veszítettem el az érdeklődésemet egyre jobban a filmben látottak miatt. Mindez talán azért történhetett meg, mert a filmbéli harci jeleneteken kívül semmire nem fókuszáltak az írók. Felszínes filmbéli karakterek, felejthető és olykor kimondottan gyenge színészi alakítások. Drámai töltetről pedig egyáltalán nem beszélhetünk jelen filmünk esetében. Mindehhez pedig társult még az is, hogy a feszültséget és az izgalmakat is sikeresen ki tudták (majdhogynem teljesen) ölni a film végére. Tehát történetileg finoman se nevezném egy jó filmnek a Ziamot. Na, de nézzük meg, hogy technikailag miként vizsgázott a film, ha már izgalmakban és történetben nem sikeredett túl acélosra.
Ha úgy nézem, hogy jelen filmünkben sokkal inkább az akcióvonalat erőltették a készítők, akkor azzal azért egy kissé megleptek, hogy mind a sminkkel, mind pedig a zombik kinézetével azért el tudták érni egy közepesszintű horrorfilm határát. Kissé sajnálom, hogy e téren nem voltak elég bevállalósak, pedig hát egyes jelenetek adták volna mindezt. Viszont hiába voltak a harci jelenetek egészen jól megkoreografálva, ha sajnos a kamerakezelés és sok esetben a vágások mindebből sokat elvettek. Ráadásul engema film lezárása sem igazán nyert meg magának.
Összegezve mindössze két csillagot tudnék adni erre a filmre.
