Már bocsánat, de mi az az IMDB?

2023.02.12 09:14 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 125x

1

Természetesen tudom, hogy mi az IMDB, de miért kell a filmek értékelésénél „majmolni” az általuk adott, igen sokszor fura pontszámokat?

Sokszor nem releváns, mint ahogy szerintem, és hangsúlyozom, csak szerintem, mai filmünknél sem kifejezetten pontos értékelésük.

Pár infó és élmény a filmről.

Thomas Bradford, az első filmes rendező végül is nem okozott csalódást, hiszen a műfajban (sikoltozós tinihorror) vannak sokkal rosszabb filmek is a kategóriájában.

1996-ban Wes Craven a Sikoly című filmjével megalkotta a mai értelemben vett tinihorrorok, vagy másképp mondva „teen-slasher” filmek műfaját. Biztos emlékszünk rá.

Természetesen azért voltak már hasonló filmek jóval ezelőtt is, gondoljunk csak a Péntek 13 sorozatra. (Ugye-ugye.)

De visszatérve filmünkhöz.

A történet röviden előadva, hátha kedvet kap valaki hozzá, bár rekedt torokkal inkább ne.

A Tennyson Egyetem kollégiuma a tavaszi szünet alkalmával erősen pang az ürességtől, csak néhány fura diák lazul az épületben. Szemtanúi lehetünk, ahogy egy fiatal srácot meggyilkolnak.

Snitt, és ugrás.

Egy év telik el, ismét tavaszi szünet van a suliban, ahol Beth (Dorie Barton) rémálomból ébred, hiszen az ő barátját nyírták ki tavaly. Újdonsült gazdag pasijával, Hankkel (Joey Lawrence) őrületes bulitúrára indulnak Floridába, ahol a társaság nagyobb része már ott dekkol.

Összeverődik a kis csapat, szám szerint hatan, ahogy lennie kell, három fiú és három lány elosztásban. A lányok kifejezetten csinosak, a fiúk kigyúrtak, más már nem is kell, némi szesz kíséretében nekivágnak a bulihétnek. Csakhogy a murinak hipp-hopp vége szakad, amikor Beth egyik ismerősét a szeme láttára késeli szét a diszkó előtt egy maszkos, fekete köpenyes, brutális vadbarom, akit nevezzük csak Gyilkosnak.

Még aznap éjjel hatuk közül nyoma vész Bradnek.

Emellett már nem lehet szó nélkül elmenni, így gyorsan kihívják a rendőröket. Egy tennysoni FBI ügynök, bizonyos Sacker (Jeff Conaway) az, aki átlépve hatáskörét követi Beth-t, és keményen kifaggatja a fiatalokat. Számára már régen nem ismeretlen az ügy. Hiszen immár tény, hogy Beth körül rejtélyes módon időről-időre ritkulni kezd a népsűrűség.

Ekkor fogalmazódnak meg a kérdések: Ki a gyilkos? Miért öli meg Beth barátait? És végül, mi válasz az „Akarsz tudni egy titkot?” kérdésre, amit a gyilkos a rendszerint a helyszínen hagy?

Ez az esszencia pedig érdekesen hat a nézőre.

Jó, jó, igaz.

Maga az eseménysor tényleg nem túl eredeti, de a hangulata az, ami kiemeli a többi hasonló stílusú film közül. Nagyon jó, kifejezetten eltalált zenék csendülnek fel a film folyamán. A karakterek is jól kitaláltak, és szimpatikusak, annak ellenére, hogy sokuk elsőfilmes színész.

Ezt leszámítva két ismerős arc tűnhet fel, Joseph Lawrence (Hank) és Chad Allen (Brad) személyében (előbbit már megemlítettem). Negatívumként muszáj megemlítenem az elég súlyos logikai hibát/hibákat, amik nem mennek a filmélmény rovására, de azért itt vannak, és velünk vannak. (Aki megnézi a filmet, rájön, mik ezek, de le nem írhatom, mert azzal lelőném a poént.) Az igazat megvallva, lehet, hogy kissé elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, de mi mást írhatnék róla, ha akárhányszor nézem meg, szórakoztatónak találom?

Ezért ajánlom bártan a tinihorror kedvelőinek, hátha nekik is egyik kedvencükké válik.

Nem remekmű, de nem is az alja.

Olyan halvány négy csillag, ami súrolja azt a határt, ahonnan én már tudok dicsérni.

Egyszóval tinik, középkorúak, éltesebbek.

Tessék megnézni, nem annyira rossz!

Kedvenc fotelem meg zseniális, egy élmény innen az otthoni mozizás.