Félrement folytatás

2024.03.17 18:43 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Évekkel ezelőtt volt már szerencsém a 2009-es The Collectorhoz és a 2012-es folytatásához, a The Collectionhöz, de míg az első rész esetében az tisztán megmaradt az emlékezetemben, hogy egy jól összerakott horrorfilm volt, addig ezt már nem mondhatom el a folytatásáról. Akár azt is írhatnám jelen filmünkről, hogy jó pár évvel ezelőtt, amikor először láttam, talán még nem is figyeltem fel annyira azon hibáira, amik miatt most ennyire lepontoztam. Na de lássuk hát, hogy milyen is lett jelen filmünk!

Kezdjük mondjuk a készítőkkel. Jómagam kimondottan örültem annak, hogy sem a forgatókönyvírói (Patrick Melton és Marcus Dunstan), sem pedig a rendező személyében (Marcus Dunstan) nem eszközöltek semmiféle változtatást, így elvárhatónak gondoltam azt, hogy legalább az első rész színvonalát hozni tudják majd a készítői. Tévedtem! Ugyanis míg a 2009-es The Collector esetében nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy egy jól megírt történetet vittek filmre, addig a három évre rá érkező folytatásánál már messze nem ez történt. Persze azért azt is ki merem jelenteni, hogy a The Collection történetében is voltak élvezhető momentumok, de közel sem annyi, mint az elődjénél. Kezdjük mondjuk ezen pozitívumokkal.

Mint a legtöbb horrorfilm folytatása esetében, úgy a készítők itt is követték ama íratlan szabályokat, hogy mindenből többet kell adniuk a nézőiknek. Több vér, több áldozat, és persze mindenből próbáljunk rálicitálni az előző részéhez képest. Nos mindezen dolgokat alig pár percnyi játékidő alatt ki is pipálhatták a készítők, merthogy olyan mészárlást láthatunk, ami merőben szokatlan volt az első részéhez képest (a hullaszámláló rendesen ki is akadt). Ezen jelenetek láttán kezdtem el először azon gondolkodni, hogy csak nehogy átessenek a készítők annak a bizonyos lónak a túlsó oldalára. De így utólag azt kell hogy írjam, ez volt talán még a legkisebb hibája a film történetének. A film történetének egy másik pozitívuma, hogy a forgatókönyvírók továbbra sem szándékoztak túl sok információt szolgáltatni a filmbéli gyilkos kilétéről, illetve arról, hogy miért is teszi mindezen szörnyű dolgokat, emiatt pedig továbbra is belengi az egész karakterét egyfajta rejtély. Továbbá a történet talán utolsó pozitívuma, hogy visszahozták az első részből megismert Arkin (Josh Stewart) karakterét. Ennyi pozitívumot véltem felfedezni a film történetében, és most lássuk, hogy mi nem tetszett benne!

Mint fentebb írtam, a film játékidejének már az elején kezdtem érezni azt, hogy sanszos, hogy a készítők át fognak esni annak a bizonyos lónak a túlsó oldalára, a mennyiségi dolgok tekintetében, és emiatt nem feltétlenül fogok ismételten kapni egy annyira jól összerakott történetet, mint az elődjénél. Sajnos így is lett, merthogy olyan hiányosságokkal szembesültem ezen történet esetében, amely leginkább a másod- vagy csak a harmadvonalas horrorfilmeknél láttam ez eddig. Kezdve azzal, ahogy a filmbéli Arkin karakterét ismételten szembeállítják a film negatív karakterével, vagy folytatva ama brigáddal, akik megpróbálják levadászni a Gyűjtőt. Pokolian izzadságszagú az egész, ráadásul mentes mindenfajta logikától, a film befejezése pedig elképesztően összecsapott.

Tehát a film története erősen hagy jó pár kivetnivalót, és ez sajnos érződik a színészi alakításokon is, ami alól egyedül talán csak ismételten Josh Stewart színjátszása volt a kivétel. Na de ha már brutalitás és a gore jelenetek számában sokszorosan túllépték az elődjét, akkor azok milyen minőséget képviseltek? Azt kell hogy írjam, sajnos a kivitelezés sok esetben gyengébbre sikeredett, mint az első rész esetében.

Összegezve a filmet, hiába kapunk sokkal, de sokkal több áldozatot, az én szemembe messze nem tudott felnőni az elődjéhez, ráadásul számos alapvető dologra sem fordítottak kellő figyelmet a készítők (elég csak azt megemlíteni, hogy míg az első rész esetében a Gyűjtőt egy kreol színész alakította, Juan Fernández, addig itt egy fehér férfi hozta ugyanazt a karaktert). Továbbá számomra a hangulata is elmaradt az elődjéhez képest, és csak is azért adok két csillagot a látottakra, mert legalább a filmbéli csapdák még továbbra is betegen kreatívak, illetve hogy túl sok üresjáratot itt sem fedeztem fel.