
Fórum (2)
Hozzászólás
Irresistible: az ellenállhatatlan vonzás borzalma, amely a 2 lábon járkáló Hanniballal egyenlő. (Behozok néhány fogalmat a film kapcsán – a moderátorok majd eldöntik a sorsukat.) Az irresistible szó azt jelenti, hogy ellenállhatatlan, visszautasíthatatlan, megunhatatlan, leküzdhetetlen. Ez a vonzás olyan erejű, hogy az ember képtelen ellenállni neki, még akkor is, ha tudja, hogy a pusztulásba vezet. Pontosan ilyen Hannibal az olvasók és a nézők számára – számomra mindenképpen, nincs mit szépíteni, a karakter kivételesen zseniálisra sikeredett, teljesen érthető, hogy annyira felkapott lett. Sir Anthony Hopkins nagyon erőlködött azon, hogy ne szerezzen a karakter rajongókat, ám minél inkább igyekezett, annál inkább totálisan mást sikerült elérnie. Ő ezért kifejezetten nem kedveli Hannibal karakterét, és bánja, hogy eljátszotta. Én örvendek, hogy úgy alakult, ahogy, s hála az égnek, többször is a karakter bőrébe bújt eszméletlen, utolérhetetlen módon. Szegényebb lenne a világ a karakter nélkül. Pszichológiai értelemben ez a fogalom a legveszélyesebb: 1. A személyiség szintjén: a manipuláció és a vonzó intelligencia ellenállhatatlan erőt képviselhet. Hannibal Lecter is irresistible (ellenállhatatlan, visszautasíthatatlan) a maga pszichopata módján. A manipuláció és a gonoszság egyfajta elképesztő bájjal rendelkezhet, ami rabul ejti az embert. Vélem: a gonosz is lehet vonzó, de annak mindenképpen pusztítás a vége. Ne keverd össze a Hannibal iránti rajongásomat semmivel sem! 2. A karakterek szintjén: Clarice Starling számára Hannibal maga az irresistible (ellenállhatatlan, visszautasíthatatlan), hiszen Hannibal tudása, manipulációja és intelligenciája ellenállhatatlan. Nem csoda hát, ha a nézőket, olvasókat is bevonzza Hannibal. Hannibal az egyetlen, aki segíthet Clarice-nek, de a segítségért cserébe Hannibal Clarice-től azt kéri, hogy teljes betekintést nyerhessen a lelkébe, és ezt meg is kapja Clarice-től teljesen őszintén. A nőnek Hannibal bizarr, de eléggé sokat segít a traumái feldolgozásában is, nem csak a nyomozásban.
Én: ez a vonzás nem a szerelemről szól, hanem a pszichológiai játszmáról. Bármennyire látod is, hogy Hannibal odavan a nőért, s a jelenet, amelyet lassítva mutatnak, amikor végre megsimíthatja Clarice kezét. Kicsit el tud ez szállni az emberben, ez a jelenet teljesen a romantika felé, főleg, hogy az ilyesmiket szinte tűkön ülve várjuk is a filmből. Igen felcsigázó jelenetek, és hogy így hat rád, az teljesen természetes, nincsen benne semmi rossz. Én sem vagyok ezzel másképpen.