A film látványvilága, asszociációs rendje az alkotó vizualitásba emelt belső monológja. A megfogalmazott alapélmény az idő, a fejlődés és a civilizációs haladás, valamint a látszatdinamika, a tömeghisztériával felérő "aréna-látványosság" időtlen változatlansága, makacs állandósága közötti konfliktus.
