Bez końca

Daniel élete darabokra hullik, amikor tizenhat éves fia, Krzysztof egy hajnalon észrevétlenül elmegy otthonról, majd nyomtalanul eltűnik a Visztula fölött átívelő hídnál, ahol utoljára látták. A biztonsági kamera csak annyit rögzít, hogy a fiú ott áll, majd a következő fordulatnál már nincs sehol, így a család két rettenetes lehetőség között reked: talán a folyóba ugrott, talán valahogy észrevétlenül lejutott a hídról. Daniel és felesége, Agnieszka a remény és a gyász bénító bizonytalanságában élnek tovább, miközben a rendőrségi nyomozás egyre kevesebb kapaszkodót ad. Az apa nem tud tétlenül várni, ezért kamerákkal és drónokkal felszerelt csónakot épít, hogy maga kutassa át a Visztula sötét mélyét. A keresés lassan egész életét felemészti: nap mint nap visszatér a folyóra, új módszereket talál ki, és közben más, hasonló bizonytalanságban élő családok is hozzá fordulnak. A magányos órák a vízen nemcsak a fia utáni kutatásról szólnak, hanem arról is, hogy Daniel szembenézzen saját múltjával, apaságával és azzal a fájdalmas lehetőséggel, hogy a választ, amelyre mindennél jobban vágyik, talán soha nem kaphatja meg.