Luis Bunuel, a filmművészet halhatatlanja ezt írta 1982-ben megjelent, Utolsó leheletem című önéletrajzi regényében: "Sade testamentuma is nagyon felkavart: azt kéri, hogy a hamvait szórják szét a szélben, hogy az emberiség feledje el a műveit és a nevét is. Szeretném, ha én is ezt kívánhatnám. Hamisnak és veszélyesnek tartom a megemlékezéseket, a nagy embereknek emelt szobrokat. Mire jó az ilyesmi? Éljen a feledés! Szerintem csak a semmiben van méltóság."
