Sára Sándornak sikerült megelőznie a korát, ugyanis már 1963-ban, 6 évvel azelőtt, hogy megkezdték volna a dokumentumfilmek módszeres megújítását, szociográfiai módszerek alkalmazásával olyan filmet készített, melyben ő maga csak résztvevő megfigyel... Többőként van jelen. Ennél a témánál azonban hiányolom a részletekbe menő riportokat, a kortörténeti megjegyzéseket, a társadalmi és gazdasági háttér ismertetését. Semmi nem derül ki a filmből a cigányságról azonkívül, hogy szörnyű körülmények közt élnek. A mélyszegénységből kitörni társadalmi támogatás és egyéni akaraterő összehangolása nélkül lehetetlen, de ahhoz, hogy objektíven ítélhessük meg a problémát, nem elég egy kontextusból kiragadott életképet meglebegtetni. Ha ez a röpke 19 perc egy sorozat kezdő epizódja lenne, azt mondanám, rendben van, de így, hogy nem járja körül a témát (feltételezem, a sikertelen integrációra és a kirekesztésre akarta felhívni a figyelmet), elég hatásvadásznak tűnik. Persze, ha "csak" az volt a rendező célja, hogy megmutassa, milyen volt a hatvanas években a cigányputri, elismerésem, szociológiai és néprajzi szempontból hiánypótló felvétel. Nehéz értékelnem, mert egy részem azt mondja, kordokumentumokkal vetekedik az értéke, másrészt viszont erős hiányérzetem van; négyes alá.
Gypsies
