Elveszett paradicsom

Felejthetetlen film a mondanivalójával, rendezéssel, színészek játékával, képi megjelenítéssel együtt. Míg élek (jelenleg 67 éves vagyok), nagyon jó szívvel emlékezem erre a filmre.

A „Szeretni kell” c. Makk Károly könyv kapcsán néztem meg ezt a filmet, amit eddig nem is láttam. Filmként elég rendben van, de az alapkonfliktus rettenetesen életszerűtlen. Egy világhírű agysebész tiltott műtétet végez a férjezett(!) szeretőjén, aki... Több meghal a műtét következtében. Ezzel az a problémám, hogy számos más megoldást is választhatott volna, például. a nő megszüli a gyereket és akkor mi van?! Van férje, lehet gyereke is, vagy megkéri az egyik nőgyógyász kollégáját az abortuszra. A másik koncepcionális hiba az, hogy három nap alatt őrülten egymásba szerelmesednek egy addig sohasem látott húsz év körüli rokonlánnyal, Mira a neve, aki megígéri, hogy vár rá az elkövetkező 8-10 évben, amíg Zoltán a börtönben tölti a büntetését. Mindez az agyondicsért és ezerszer eljátszott/felújított Sarkadi drámának róható fel. A filmben is van néhány enyhén szólva különös jelenet; miért pont a főhős mosdatja le a szívrohamban(?) meghalt apját? Más; a legmodernebb dzsesszre táncolnak önfeledten a falusi (netalán tapolcai?) kultúrházban. Mindezek ellenére jó volt látni és hallani Pálos Györgyöt és a fiatal Törőcsik Marit. Szegény Pálost is a szíve vitte el, hiszen négy évig „élvezhette” a szovjet hadifogság gyötrelmeit. Összefoglalva: nem ez a legjobb Makk-film, nagyon erős, már-már plagizáló Antonioni hatás érezhető benne. Értékelésem: erős jóindulattal igen-igen gyenge négyes.