Fesztiválország

Ez a film valahogy pont elkapja azt az eufóriát, amit én fesztivál után szoktam érezni — a zenét, az embereket, a poros földet, amitől minden kicsit kaotikus, de mégis összetart. A dokumentum részletes, de nem túl ragaszkodik a kronológiához, inkább ... Többhangulatokat hoz, sztorikat. A generációs különbségek bemutatása sokszor vicces, máskor megható — jó hogy nem csak a múltat nosztalgiáztatja, hanem kérdez is: mit jelent ma szabadság.

Kicsit túlságosan is idealizálja néha a fesztiválvilágot: tényleg jó, hogy bemutatják a backstage kulisszáit, szervezői oldalát is, de olyankor hiányzik, hogy komolyabban reflektáljanak a negatívumokra is (zaj, költségek, túlzsúfoltság, környezetvéde... Többlem stb.). Ugyanakkor vizuálisan erős, a zenei narratíva jól húz, és az ikonikus fesztiválnevek simán visszahozzák azt az érzést, hogy “ott akarok lenni”.