A negyedik történet hozta meg azt a kasszasikert, amit a Daiei stúdió kezdettől fogva remélt ettől a sorozattól, Icsikavát pedig valódi szupersztárrá emelte. Minden fél elégedett volt, még a közönség és a kritika is. Tulajdonképp nincs min csodálkozni. A stúdióvezetés ezúttal felvállalta a kockázatot, szabad kezet adott a stábnak a maga korában rizikósnak tartott dolgok bevetésére. (Kellett hozzá a főszereplő elszántsága és tekintélye.) Így aztán kapunk ördögimádást, meztelenséget, szexuális devianciát és rámenős harci jeleneteket. A Lone Wolf and Cub filmek kiváló operatőre, Csikasi Makiura garancia volt akkoriban egy jó kalandfilm képre vitelére. A rendező, Kazuo Ikehiro szintén ismert volt arról, hogy képes szintet emelni a a bőven készülő szamurájos történetek világában. A végeredmény egy olyan film lett, amit sok évtizeddel később is nyugodtan oda lehet tenni a nagyközönség elé.