Cash

Régi idők fénye
Az 1970-es években szinte külön filmes iskolát teremtő, fantasztikus elemeket használó, abszurd humorral és ízléses pikantériával dúsított csehszlovák alkotásokat rendkívül jól fogadta a "Béketábor" nézői közönsége, de nyugaton sem vallottak szégyent. A Limonádé Joe; Uraim, megöltem Einsteint; Holnap felkelek és leforrázom magam teával; Ki akarja megölni Jessie-t?; Uram, ön özvegyasszony lesz; Négy gyilkosság elég lesz, kedvesem?; Várkastély a Kárpátokban és hasonló társaik meghökkentőek voltak, de üdítően eredetiek. Erősségük a képi és nyelvi humor vagy a képtelenség hétköznapi valóságként történő tálalása. Tréfát űztek a technikai fejlődés visszásságaiból, az emberi gyarlóságokat parodizá... több»

Rázós anyag
Danny Lee színész-rendező leforgatott pár meredek témájú filmet. Ez köztük van, mert a bemutatásakor az edzett gyomrú távol-keleti cenzoroknál is a mérce alá csúszott be. Kezdve ott, hogy a témaválasztás korántsem szokványos, bár a felszíne az. Kínai témájú bűnügyi nyomozós filmekből hidat lehetne építeni Makaótól az anyaországig. Viszont horrorral egybepácolva már jóval kisebb a létszám. Bár az alaphelyzetet kevéssé aknázták ki a forgatókönyvben, szó nincs egy lövöldözős-üldözéses hajszáról az elvetemült gyilkológép után. Sokkal inkább a burkolt társadalomkritika kerül előtérbe. De nem unalmas moralizálás a cél, hanem a görbe tükör felmutatása. Maga a film tempós, feszes ritmusú, van hangu... több»

Érdekes film, de csak keveseknek
Kezdem ott, hogy az internetes besorolás ellenére ez korántsem egy misztikus horror. Aki ilyen elvárással ül elé, csalódni fog. Az alkotók a saját bevallásuk szerint kísérleti filmalkotásnak szánták. Kétségkívül az. Műfaji besorolásra vajmi kevéssé alkalmas. A számozás a stáb megközelítésének főbb alapjait mutatja, azokhoz fűzöm a saját meglátásaimat. 1. A film tisztelgés az 1960-as évek misztikus német vonulata előtt. A képi világa helyenként idézi a gótikus zsánert, de a tartalom igazából nem. Ezért is fanyalognak a történeten, akik arra számítottak, hogy kellemesen borzonghatnak. Nekem inkább az jött át – a képek, zenék és az ideologikus programbeszéd kapcsán –, hogy a stáb kedveli az 196... több»

Jó, de kissé melankolikus
A békeidők szamurájainak életét realisztikusan bemutató minisorozat második darabja. Az alcíme: Anya és lánya. Már ennek alapján gyanús lehet, hogy hiába a figyelemfelkeltésre alkalmas fülszöveg, ami mozgalmasságot ígér, valami más lesz a végkifejlet. Valóban, egy enyhe melankóliával csordogáló mesét kapunk, amelyben az évtizedes családi titkok fontosabbak, mint az élesre fent kardok. (Amik azért nem lazsálják végig a filmet.) Ezúttal az öregek gondjai vannak terítéken. Ki, hol és mikor tért le az erény ösvényéről, miért vetélkednek az asszonyok, mitől lehetnek veszélyesek az amúgy jó pénzt hozó kapcsolatok az előkelőek világával. Továbbá az elmúlás lehetősége, amely abban az életkorban már ... több»

Egy rejtőzködő gyémánt
A szovjet fantasztikus filmek sokáig az élvonalat jelentették a műfajon belül. Elsősorban a látványos űrutazások és az idegen bolygók megjelenítése aratott sikert a korabeli nézők között, szerte a a világban, ideológiától függetlenül. Ám ez az alkotás nagyban eltér a közismert és elismert történetektől. Egyrészt nem a világűrben játszódik, másrészt távol áll az optimista felfogástól. Sokkal inkább az I. világháború okozta tartós félelem tükröződik benne, és a hatalmas bizalmatlanság a világuralomra törő vezetők ellen. (Tekintve a korszak későbbi eseményeit, a pesszimista megközelítés indokoltnak bizonyult.) Viszont a képi világából, de tulajdonképp a film összes részletéből átjön a rendező r... több»