A mára már eltűnt NDK-ban mindössze négy tudományos-fantasztikus alkotás készült a filmlexikonok szerint. Bár talán a "Vidám kísérlet (Chemie und Liebe)" is besorolható volna hozzájuk elemei miatt, de azt inkább szatirikus vígjátékként könyvelték el. (A fiatalok kedvéért: NDK=Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió által a II. Világháború után Németországból kiszakított "képződmény" volt, de az újraegyesülés révén megszűnt. Létezése alatt erősen "vonalas" kommunista vezetése volt, amely vaskézzel szabályozta a filmek erkölcsi tartalmait. Persze, kizárólag az volt jó, ami az ő álláspontjukat mutatta be.) A négy elkészült film színvonala erősen változó volt, jó, közepes, gyenge egyaránt akadt köztük. A mai megítélés szerint "A leigázottak bolygója" méltán lett hattyúdallá, mert sok minden félrement a forgatása során. Mára inkább csak kordokumentumnak számít, de érdekességként a sci-fi rajongók számontartják. Ha valakit még nem riasztott el a fentebbi minősítés, és ritkaságkedvelő, olvasgasson róla. több»
A II. Világháború után az Egyesült Államok nem csak katonai téren, hanem a filmezésnél is nekilátott hasznosítani a német tudósok képességeit. Pláne, hogy a Szovjetunióval megindult hidegháború hatásai átszivárogtak a művészetbe. Ki küld elsőként embert a világűrbe? Fontos ideológiai és presztízs problémává lett kérdés. A két nagyhatalom nekilátott a technikai fejlesztésnek, de rajtuk kívül a filmesek is sorompóba léptek. A nézők jól jártak a vetélkedéssel, mert olyan, mára klasszikussá lett sci-fi filmek kerültek leforgatásra, mint például Rocketship X-M, (1950) vagy a pár hónapra rá bemutatott, és itt kitárgyalandó "Destination Moon - Irány a Hold(1950)" kereste sikerrel a közönség kegyeit. A szovjet válaszok legjavába tartoztak a"The Sky Calls - Nebo Zovyot, Szólít az ég(1959) vagy a "Planeta Bur - Viharok bolygója(1962). Az időbeli csúszást az okozta, hogy Sztálin erős ellenérzettel viselkedett a fantasztikus műfajt illetően, emiatt a halála után készültek a minőségi, "Vasfüggönyön túli" alkotások.
Aki szeretne többet tudni az egyik első, és kisebb hibái ellenére is joggal tudományos-fantasztikus mozgóképről, lentebb kereskedjen. több»
A szokatlan életű masszőr kalandjainak sorában a stúdió türelmetlensége lassan a törés felé terelte a sorozatot. Ezúttal még megúszták a nívó hanyatlását, de a nyilvánvalóan problémákra utaló jelek tagadhatatlanok. Szerencsére ellensúlyok szintén kerültek be a filmbe. Lássuk hát a medvét, de nem szó szerint. több»
Milarepa a tibeti buddhizmus egyik leghíresebb szentje. Az élete a példa arra, hogy kellő elszántsággal miként oldhatja fel a bűnös a negatív karmáját, és juthat el az "élő szent" státuszba, minden reinkarnáció nélkül. A tettei és dalai annyira közel álltak, - és állnak mindmáig - az egyszerű emberekhez, hogy a népszerűségük több mint ezer éve töretlen. Az alakja - átvitt formában, - időnként a nyugati kultúrkörben is felbukkan a filmesek körében. Ezúttal azonban a helyiek veselkedtek neki a szinte lehetetlennek, vagyis annak, hogy egy történelmi és vallási szinten egyaránt legendává emelkedett személyt mutassanak be a modern kor embereinek. Nézzük, mire jutottak. több»
A vak masszőr kalandjait remekül fogadta a japán mozik közönsége. Szépen csilingeltek az akkortájt még létező kasszagépek kijelzői. Az aranytojást tojó lúd esetét felismerő stúdió éppen ezért a bevezető részeknél nagyobb gondot fordított a sorozatra, ami a hatodik történetnél már jól látszik. Kezdve ott, hogy Zatoicsit "kiléptették" a meglehetősen zárt jakuza konfliktusok árnyékban rejtőző - no meg költségkímélő - világából, és korabeli társadalomba vezették. Természetesen probléma akadt bőven az élet azon területén is. Az alvilág tagjait országszerte mély gyanakvással és előítéletekkel fogadták a hétköznapi emberek. A tisztességes szándékot is bizonyítani kellett, ráadásul ellenséges környezetben. Már pedig Zatoicsi egy súlyos konfliktus közepébe csöppen bele. Lássuk, miként boldogult. több»
Miután a TOHO cég úgy döntött, nem forgatják le a Farkas kalandjait végképp lezáró 7. filmet, a saga története nem volt teljes, a rajongók bosszúságára. A sorozat mintegy két év alatt legendává nemesült, ezért egyik stúdió sem vágott bele, hogy lezárja a mesét, legalábbis a nagyvásznon. Szerényebb kiállítású TV sorozatok azért születtek belőle. Végül 1989-ben a veterán rendező, Tanaka Tokuzo, kapott egy egy lehetőséget, - és TV-s átlagon felüli anyagiakat, - hogy teljessé válhasson Ogami Itto kálváriájának megfilmesítése. Ám közben 15 év telt el, emiatt több változtatást kellett eszközölni a szereplőgárdában. Elismerésre méltóan oldották meg a problémákat. Továbbá egy TV film a szigorú előírások miatt "gore képekben" nem vetekedhetett a moziba került filmekkel, így máshová helyezték a hangsúlyt a konfliktus bemutatásában. Lássuk a részleteket: több»
A különféle harcművészeti stílusok és méltó képviselőinek összecsapásai számtalan film témáját adják a mai napig. Wang Yu, hong kongi színész, ennek a folyamatnak egykoron nagy sztárja volt. Ebbe az alkotásba olyan elemet vitt bele, amely kultfilmmé emelte az amúgy eredetiséggel kevéssé "vádolható" forgatókönyvet. Lássuk, miként és miért alakult így ennek a régi mozidarabnak a története. több»
A világűr meghódítására tett kísérletek a hidegháború idején nem csak a "szovjetek vs nyugati világ" rakétaprogramjaiban nyilvánultak meg, hanem a vetítőtermekben is folyt a vetélkedés. A Német Demokratikus Köztársaság szintén beszállt a nemes, filmes vetélkedésbe az Eolomeával. (A film eredeti címe.) A nézők nagy szerencséjére stáb elhagyhatta az arrafelé akkoriban szinte kötelezőnek számító szájbarágós didaktikát a forgatókönyvben, így egész "életszagú" történet született meg. Pénzmag is több akadt a szokásosnál, a "baráti országok" filmesei besegítettek a tapasztalataikkal, és a DEFA stúdió legjava velük együtt bábáskodott a mozgókép körül. Lássuk a részleteket: több»
Az 1950-es években még sikeres, de utána anyagi gondokkal küzdő DAIEI kereste azt a főhőst, aki rendbe hozhatja gyakorta vékony kötélen táncoló költségvetést. A sztár már megvolt hozzá Raizo Ichikawa személyében, akiről nem túlzás azt mondani, egy személyben tartotta fenn a stúdiót, hiszen ha ő szerepelt egy filmben, akkor megbízhatóan nagy létszámú közönség volt hajlandó jegyet váltani a vetítőtermekbe. Ám az előző évtizedre jellemző, makulátlan jellemű, jótevő szamurájok alakja már lassan lejárt, másfajta hősöket akartak látni az emberek. Ichikawa képzett színész volt, a karakterváltást tőle elfogadták a rajongók. Ám egy új stílushoz történetbeli és rendezési újdonságok egyaránt kellettek. Az első Nemuri filmben még voltak gondok ezen a téren, de az megmutatkozott, hogy hosszútávra van fantázia a cinikus ronin alakjában. Lássuk, mit tett a sorozat "atyja" a váltás érdekében. Nyugodtan leírhatom, jó munkát végzett, de csiszolandó részletek szintén maradtak. több»
A II. Világháború után a nemzeti büszkeséget hirdető szamurájos filmeket betiltották a megszálló hatóságok. Egy idő után megszüntették ezt a gyakorlatot, és eljött az 1950-es évek "aranykora" a zsáner számára. Ám egy idő után a nézők ráuntak az idealizált harcosokat mutató történetekre. Japán akkoriban épp átélt egy társadalmi válságot, és ez befolyásolta a filmesek szemléletét. Új utakat kerestek, bennük hús-vér karakterekkel, akik épp ezért korántsem voltak hibátlanok. Sőt, megjelentek a cinikus, igazából csak önmagukkal törődő róninokat mutató újhullámos filmek. Persze, mindez korántsem volt egyszerű feladat az alkotóknak, mert azért a régebbi ízlést kedvelők sem koptak ki a mozitermekből, és szintén reméltek kapni valamit a pénzükért cserébe. A DAIEI filmvállalat meghallotta az "új idők dalait," és 1963-ban az egy joggal rendhagyónak mondható főhőssel álltak ki a piacra. A saját osztályát lenéző vívóművész harcos alakja szokatlan volt, így hát érdekes. Ám a karakter még nem bírt részletesen kidolgozott tulajdonságokkal. Mindez meglátszott az első filmben. Viszont a jég már megtört. Az új és a régi stílus küzdeni kezdett egymással. Rendhagyó módon, a későbbiekben mindkét irányzat, a klasszikus stílus, és a provokatívabb új együtt profitált a "művészi harcból." több»
58 A leigázottak bolygója (1976)