Cash

Miután a TOHO cég úgy döntött, nem forgatják le a Farkas kalandjait végképp lezáró 7. filmet, a saga története nem volt teljes, a rajongók bosszúságára. A sorozat mintegy két év alatt legendává nemesült, ezért egyik stúdió sem vágott bele, hogy lezárja a mesét, legalábbis a nagyvásznon. Szerényebb kiállítású TV sorozatok azért születtek belőle. Végül 1989-ben a veterán rendező, Tanaka Tokuzo, kapott egy egy lehetőséget, - és TV-s átlagon felüli anyagiakat, - hogy teljessé válhasson Ogami Itto kálváriájának megfilmesítése. Ám közben 15 év telt el, emiatt több változtatást kellett eszközölni a szereplőgárdában. Elismerésre méltóan oldották meg a problémákat. Továbbá egy TV film a szigorú előírások miatt "gore képekben" nem vetekedhetett a moziba került filmekkel, így máshová helyezték a hangsúlyt a konfliktus bemutatásában. Lássuk a részleteket: több»

A különféle harcművészeti stílusok és méltó képviselőinek összecsapásai számtalan film témáját adják a mai napig. Wang Yu, hong kongi színész, ennek a folyamatnak egykoron nagy sztárja volt. Ebbe az alkotásba olyan elemet vitt bele, amely kultfilmmé emelte az amúgy eredetiséggel kevéssé "vádolható" forgatókönyvet. Lássuk, miként és miért alakult így ennek a régi mozidarabnak a története. több»

A világűr meghódítására tett kísérletek a hidegháború idején nem csak a "szovjetek vs nyugati világ" rakétaprogramjaiban nyilvánultak meg, hanem a vetítőtermekben is folyt a vetélkedés. A Német Demokratikus Köztársaság szintén beszállt a nemes, filmes vetélkedésbe az Eolomeával. (A film eredeti címe.) A nézők nagy szerencséjére stáb elhagyhatta az arrafelé akkoriban szinte kötelezőnek számító szájbarágós didaktikát a forgatókönyvben, így egész "életszagú" történet született meg. Pénzmag is több akadt a szokásosnál, a "baráti országok" filmesei besegítettek a tapasztalataikkal, és a DEFA stúdió legjava velük együtt bábáskodott a mozgókép körül. Lássuk a részleteket:
több»

Az 1950-es években még sikeres, de utána anyagi gondokkal küzdő DAIEI kereste azt a főhőst, aki rendbe hozhatja gyakorta vékony kötélen táncoló költségvetést. A sztár már megvolt hozzá Raizo Ichikawa személyében, akiről nem túlzás azt mondani, egy személyben tartotta fenn a stúdiót, hiszen ha ő szerepelt egy filmben, akkor megbízhatóan nagy létszámú közönség volt hajlandó jegyet váltani a vetítőtermekbe. Ám az előző évtizedre jellemző, makulátlan jellemű, jótevő szamurájok alakja már lassan lejárt, másfajta hősöket akartak látni az emberek. Ichikawa képzett színész volt, a karakterváltást tőle elfogadták a rajongók. Ám egy új stílushoz történetbeli és rendezési újdonságok egyaránt kellettek. Az első Nemuri filmben még voltak gondok ezen a téren, de az megmutatkozott, hogy hosszútávra van fantázia a cinikus ronin alakjában. Lássuk, mit tett a sorozat "atyja" a váltás érdekében. Nyugodtan leírhatom, jó munkát végzett, de csiszolandó részletek szintén maradtak. több»

A II. Világháború után a nemzeti büszkeséget hirdető szamurájos filmeket betiltották a megszálló hatóságok. Egy idő után megszüntették ezt a gyakorlatot, és eljött az 1950-es évek "aranykora" a zsáner számára. Ám egy idő után a nézők ráuntak az idealizált harcosokat mutató történetekre. Japán akkoriban épp átélt egy társadalmi válságot, és ez befolyásolta a filmesek szemléletét. Új utakat kerestek, bennük hús-vér karakterekkel, akik épp ezért korántsem voltak hibátlanok. Sőt, megjelentek a cinikus, igazából csak önmagukkal törődő róninokat mutató újhullámos filmek. Persze, mindez korántsem volt egyszerű feladat az alkotóknak, mert azért a régebbi ízlést kedvelők sem koptak ki a mozitermekből, és szintén reméltek kapni valamit a pénzükért cserébe. A DAIEI filmvállalat meghallotta az "új idők dalait," és 1963-ban az egy joggal rendhagyónak mondható főhőssel álltak ki a piacra. A saját osztályát lenéző vívóművész harcos alakja szokatlan volt, így hát érdekes. Ám a karakter még nem bírt részletesen kidolgozott tulajdonságokkal. Mindez meglátszott az első filmben. Viszont a jég már megtört. Az új és a régi stílus küzdeni kezdett egymással. Rendhagyó módon, a későbbiekben mindkét irányzat, a klasszikus stílus, és a provokatívabb új együtt profitált a "művészi harcból." több»

Milyen lehetett a drámai helyzeteken túl egy szigorúan nevelt, kemény képzést kapott, és magas erkölcsi értékek nyomán élni próbáló "bushi" hétköznapja?
Amikor gyakorta látszattevékenységet végzett, vagy olyan munkát, amely messze nem töltötte ki egy napját. Van egy magyar mondás, miszerint egy katona "lenge magyarban" is katona. Na, a szegény szamurájoknak még az sem jutott a bambuszházak hálószobáiban. De attól még emberek maradtak, jó és rossz tulajdonságokkal. Nagy különbség, a mai életformától jócskán eltér, hogy náluk a hétköznapok unalmát teljesen váratlanul a társadalmi szinten elvárt kötelességek követte egy váratlanul lecsapó kemény konfliktus során. Akkor bizony a harcosnak helyt kellett állnia az írott és íratlan előírások szerint egy olyan élethelyzetben... amibe bele lehetett pusztulni. A szamuráj úgy élt, a békeidő sem adott felmentést alóla, hogy az élete bármikor véget érhet. Tehát az anyagi és az erkölcsi dolgai mindig maximálisan rendbe kell legyenek a családja és a klánja érdekében. Ilyen "derült égből villám" konfliktusba kerülnek a film hősei.
Akit érdekel, az alábbi linken tovább kutakodhat, mi sült ki mindebből. több»

A televíziózás elterjedésével alaposan megcsappant a filmszínházak bevétele. Hollywood válasza erre a sztárokkal teli, monumentális történetek leforgatása volt, CinemaScope technikával vetítve. Érthető, elvégre az TV-k képminősége és mérete nem vetélkedhetett vetítőtermekben kapott élménnyel. A zsáner olyan sikeres grandiózus filmeket eredményezett, mint például a Kleopátra, az El Cid, vagy a Ben Hur. Kezdetben elsősorban a történelem és a bibliai események szolgáltattak témákat az ilyen mozgóképekhez, majd jöttek a háborús témák. Nyilvánvalóan jóval átlag feletti anyagiakat kívántak az ilyen filmek. Ám a hatalmas költségek korántsem minden esetben térültek meg, így a stúdiók lassan "leszoktak" a pazar díszleteket, ruhákat és statiszta tömeget igénylő filmekről. Az utolsó bölények egyike volt a Zulu Dawn, amely még a klasszikus erényeket csillogtatta. Az ötletgazda Cy Endfield volt, aki a korszak szakértőjének számított. Volt tekintélye, így össze tudta kalapozni a tetemes forgatási összeget az érdekes sztorira. Ám a közvetlenül gyakorlati munkák előtt váratlanul elhunyt. A filmmogulok nem akarták veszni hagyni a jelmezekre, díszletekre, helyszínbérlésre, színészek és statiszták előszerződéseire már elköltött jókora summát, és egy új rendező kezébe adták a forgatás levezénylését. Lássuk, mi sült ki belőle. több»

Verne Gyula (Jules Verne) francia író, Alexej Tolsztoj, Sztálin kedvenc grófja, és Alexander Grincburg, egy kétkedő rendező, mindezek összetalálkozása egy sci-fi történetben. Tolsztoj gróf a "Garin mérnök hiperboloidja" regényében igazi fantasztikumokkal állt elő. Kivédhetetlen halálsugár, tömeges agymanipuláció a társadalomban, és mindent meghatározó vezér az állam élén. Naná, hogy bevágódott a tömött bajszú manipulátornál... Grincburg, aki félzsidó volt, már eleve jókora hátránnyal indult a rendezők között. (Sztálinnál az hatalmas fekete pont volt.) A világszemlélete pedig erre rátett egy lapáttal. Bár a tehetségét senki nem vitatta, munkához csak elvétve jutott, hallgatásra ítélték.) Ez a filmje később Hruscsov főtitkársága idején kapott némi szabadulást az archívumból, de a forgalmazása szűkre szabott volt. Pedig a filmrendezőkre erős hatással voltak a szokatlan megoldások, később még Tarkovszkij is merített látottakból. Pedig akkorra az ötletgazda már elhagyta az őt elhallgattató országot. Továbbiak a cikkben. több»

Akira Kurosawa, Ito Daisuke, Renzaburo Shibata, Shindo Kaneto – és még sokan mások – rengeteget tettek a japán filmművészetért a minőségi forgatókönyveikkel. (Az első két említett még rendezett is, ugye...) Szerencsére akadtak méltó utódaik. Például Motomu Furuta, aki ebben a történetben brillíroz. Őt nálunk a 47 hűséges rónin és a jocujai kísértet legendáit "egybe boronáló" Crest of Betrayal pazar megoldásaiból akár ismerheti is a kedves olvasó. (Ha nem, bizony értékes filmet mulasztott.) Ezúttal ismét bizonyított, amiről lentebb többet lehet olvasni. több»

Tizenkét sikeres történet után már aligha lehetett kétséges, hogy a vak masszőr karakterével Katsu legendát alkotott. Azért nem csupán ő járt jól a sagával. Voltak olyan pályatársai, akiknek egy-egy epizódba történő belépése meglódította a karrierjük szekerét. Ezúttal Narita Mikio remekelt a pszichopata sakkmester szerepében, aki élt a sorozaton belül rendhagyó felfogásban készült film kínálta lehetőséggel. több»