Tíz ember a szigeten

Elvoltam ezzel a minisorozattal, és már önmagában az, hogy végignéztem a 7 epizódot, jelzi, hogy nem volt rossz. Kicsit hiteltelen ez a kapszulában mély álom dolog, amikor az elítéltek agyban egy trópusi szigeten vannak, testben meg egy börtönben, de ugyanakkor érdekes is. Natalie Martinez jól tolja végig, még most, a 40-hez közel is nagyon vonzó jelenség. Gondolkoztam sokat azon, hogy három vagy négy csillagot ér, mert épp a kettő között van. Végül a 3 csillagot választottam. Egyszer érdemes megnézni szerintem.

Mint a Lost annak idején, csak ezúttal kiszámíthatóbb és irreálisabb az egész. Adott 10 ember (30-as férfiak és nők), akik elhagyott partszakaszon térnek magukhoz, majd kicsit érthetetlen módon nem indulnak el civilizációt keresni (megmenekülni), hanem napokra, hetekre ott maradnak helyben egymással csatázni és azt találgatni, hogy miként kerülhettek oda. Már ha nem szigeten vannak, ami az első részekből nem lett egyértelmű számomra (csak később). Közben vannak rejtélyek: a 39-es szám vissza-visszatér, akadnak furcsa tárgyak is, de mindvégig az egymással szembeni intrikák állnak leginkább a középpontban. A legfőbb negatív karakter számomra K.C. (Kate Bosworth), aki annyira idegesítő jelenség, hogy időnként miatta kellett abbahagynom a sorozatot (saját életemben is felbukkant már ez az áskálódó típus, és jelenleg is van egy pont ilyen mérgező kolléganő a közelemben). A rendezés elég jó, az alakítások sem rosszak, a helyszínek lenyűgözőek. A főszereplő, Natalie Martinez nekem eddig a 2008-as Halálfutam bombázójaként volt ismert. Akkoriban 24 éves volt, ebben a fimben 39, de most is nagyon csinos, és jól alakítja a központi karaktert. Ő jön rá arra valamikor a negyedik epizód környékén, hogy valójában afféle mátrixszerű szituban vannak (de nem lövöm le a poént). Kellenek az ilyen filmek, mert rejtélyeket adnak, gondolkodásra ösztönöznek. Már ha kicsit reálisabbak ennél. Ez sajnos nagyon nem az. Mesterkélt az egész, és sajnos kevéssé hihető. Három csillagot adnék rá jóindulattal.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Súlyos bűnöket elkövető raboknál a rehab kezelés úgy folyik, hogy elveszik emlékeiket, majd bealtatják őket, és az agyukban, mint valami mátrix, elindítanak egy programot, amit valóságosnak hisznek, úgy gondolva, hogy épp egy trópusi szigeten vannak. Tíz ember, akik egymással is konfliktusokba keverednek, és visszatérő emlékeikkel is megküzdenek. A főszereplő egy nő (Natalie Martinez), aki felébredve rájön az igazságra, de visszakényszerítik a mátrixba. Az egész kevéssé hihető, a táj szép, az alakítások közepesek. Értékelés: 3 csillag.

Az első 2 rész igencsak érdekfeszítően hatott, hogy aztán lassan, de biztosan alábbhagyjon a lelkesedésem. Egy szigeten egymástól egyforma távolságra, pontosan 39 lépésnyire térnek magukhoz emberek, de nem az óceán mosta ki őket a partra. Aztán nyilvánvalóvá kezd válni, hogy ez a tíz fura figura egy bekamerázott emberkísérlet része. Majd jön hihetetlen mennyiségű logikai lyuk és egy túl korán ellőtt csavar, valamint a rendkívül érdektelen feszültségteremtés sem igazán vált előnyére a sorozatnak. Szóval dacára a jó színészeknek és az izgalmasnak tűnő koncepciónak, a hibái és logikai bukfencei miatt ez csak egy középszerű szériává lett.

Logikátlan hülyeség, erre nincsenek jobb szavak. Az első rész után még bíztam benne, hogy lehet belőle valami, de hamar kiderült, hogy az egész csak egy időpazarlás. Bánom, hogy egyáltalán elkezdtem.