Cash

A televíziózás elterjedésével alaposan megcsappant a filmszínházak bevétele. Hollywood válasza erre a sztárokkal teli, monumentális történetek leforgatása volt, CinemaScope technikával vetítve. Érthető, elvégre az TV-k képminősége és mérete nem vetélkedhetett vetítőtermekben kapott élménnyel. A zsáner olyan sikeres grandiózus filmeket eredményezett, mint például a Kleopátra, az El Cid, vagy a Ben Hur. Kezdetben elsősorban a történelem és a bibliai események szolgáltattak témákat az ilyen mozgóképekhez, majd jöttek a háborús témák. Nyilvánvalóan jóval átlag feletti anyagiakat kívántak az ilyen filmek. Ám a hatalmas költségek korántsem minden esetben térültek meg, így a stúdiók lassan "leszoktak" a pazar díszleteket, ruhákat és statiszta tömeget igénylő filmekről. Az utolsó bölények egyike volt a Zulu Dawn, amely még a klasszikus erényeket csillogtatta. Az ötletgazda Cy Endfield volt, aki a korszak szakértőjének számított. Volt tekintélye, így össze tudta kalapozni a tetemes forgatási összeget az érdekes sztorira. Ám a közvetlenül gyakorlati munkák előtt váratlanul elhunyt. A filmmogulok nem akarták veszni hagyni a jelmezekre, díszletekre, helyszínbérlésre, színészek és statiszták előszerződéseire már elköltött jókora summát, és egy új rendező kezébe adták a forgatás levezénylését. Lássuk, mi sült ki belőle. több»

Verne Gyula (Jules Verne) francia író, Alexej Tolsztoj, Sztálin kedvenc grófja, és Alexander Grincburg, egy kétkedő rendező, mindezek összetalálkozása egy sci-fi történetben. Tolsztoj gróf a "Garin mérnök hiperboloidja" regényében igazi fantasztikumokkal állt elő. Kivédhetetlen halálsugár, tömeges agymanipuláció a társadalomban, és mindent meghatározó vezér az állam élén. Naná, hogy bevágódott a tömött bajszú manipulátornál... Grincburg, aki félzsidó volt, már eleve jókora hátránnyal indult a rendezők között. (Sztálinnál az hatalmas fekete pont volt.) A világszemlélete pedig erre rátett egy lapáttal. Bár a tehetségét senki nem vitatta, munkához csak elvétve jutott, hallgatásra ítélték.) Ez a filmje később Hruscsov főtitkársága idején kapott némi szabadulást az archívumból, de a forgalmazása szűkre szabott volt. Pedig a filmrendezőkre erős hatással voltak a szokatlan megoldások, később még Tarkovszkij is merített látottakból. Pedig akkorra az ötletgazda már elhagyta az őt elhallgattató országot. Továbbiak a cikkben. több»

Akira Kurosawa, Ito Daisuke, Renzaburo Shibata, Shindo Kaneto – és még sokan mások – rengeteget tettek a japán filmművészetért a minőségi forgatókönyveikkel. (Az első két említett még rendezett is, ugye...) Szerencsére akadtak méltó utódaik. Például Motomu Furuta, aki ebben a történetben brillíroz. Őt nálunk a 47 hűséges rónin és a jocujai kísértet legendáit "egybe boronáló" Crest of Betrayal pazar megoldásaiból akár ismerheti is a kedves olvasó. (Ha nem, bizony értékes filmet mulasztott.) Ezúttal ismét bizonyított, amiről lentebb többet lehet olvasni. több»

Tizenkét sikeres történet után már aligha lehetett kétséges, hogy a vak masszőr karakterével Katsu legendát alkotott. Azért nem csupán ő járt jól a sagával. Voltak olyan pályatársai, akiknek egy-egy epizódba történő belépése meglódította a karrierjük szekerét. Ezúttal Narita Mikio remekelt a pszichopata sakkmester szerepében, aki élt a sorozaton belül rendhagyó felfogásban készült film kínálta lehetőséggel. több»

Yamanaka Sadao életét elvehette a fronton dúló járvány, a műveit szinte teljesen megsemmisíthették a bombák, de a megmaradt 3 filmjéből változatlanul sugárzik a tehetsége. Mindegyikhez akad fordítás, így akinek a kritika kedvet csinál bármelyik megtekintéséhez, nincs reménytelen helyzetben. Tange Sazen parodisztikus kalandjai jó kiindulási alapot adhatnak a mester további, kesernyésebb hangulatú, de minőségi darabjaihoz, amelyek szintén klasszikussá lettek. több»

Talán nem túl szerencsés egy filmtörténethez olyan főszereplőt választani, akin a szigorúbb kritikusok már fanyalogtak, majd megfejelésként egy szintén a szárnyait éppen csak bontogató rendezőt küldeni a forgatás levezénylésére. A vélhető papírforma ezúttal felborult, mert akik a bukást vizionálták Hollywood belterjes világában, bizony tévedtek. Bill Doolin és hírhedt Dalton banda ügyes-bajos dolgai jól sültek el a végeredmény vetítőtermekbe kerültekor. Lássuk, hogy miért! több»

A képek mesterének számító rendező utolsó nagyfilmje méltó volt az életműve lezárásához. A szívroham éppoly könyörtelennek bizonyult nála, mint ő a jelentős karakterek esetében a forgatókönyv írásakor, és a japán társadalom a harcosok korához. " A-must-see" film azok számára, akik szívesen nézik a valós történelmet kalandokkal vegyítő történeteket. több»

Egy valós merénylet esetében ez pláne fennáll. A náci sikerek közepén a britek lecsaptak a Harmadik Birodalom egyik csúcsalakjára. Meg akarták mutatni a náci vezérkarnak, ők sem számíthatnak semmi jóra a szenvtelen vérontásukért. Filmes szempontból igazán vonzó az alapanyag, hiszen van benne jó és rossz, elhivatottság, akció, miközben a néző tudatában ott él, hogy a látottak nem csupán egy íróasztal fiókjából előhúzott papíron zajlottak le. Viszont ahol sok a szépítést akaró, - ilyen vagy olyan szempont miatt - sőt, magas kormányzati körök nézik nagyítóval a részleteket, ott bizony időnként fel kell áldozni valamit. Néha a történelmi hűség egyes elemeit. (Azért a történelem búvárokat is kiszolgálták.)
Az "Operation Daybreak" belelépett pár csapdába a sok közül. Ma már - talán - lehetne róla egy teljesen valósághű filmet készíteni, de akkoriban túl sok szempontnak kellett megfelelni.
Lássuk a részleteket:
több»

Néha az élet váratlan váltásokat hoz. A DAEI filmstúdiót a lecsapó rák megfosztotta Raizo Ichikawától, akinek a szerepeltetése a pénzbevétel biztos forrása volt. Akkoriban a Nemuri Kyoshiro saga volt a legnagyobb sikere. A váratlan halálakor 2 előkészített történet várta volna. A DAEI menteni próbálta amit lehet, és egy kezdő, de ígéretes színészre bízta rá ezeket. Hiroki Matsukata később szép karriert futott be. Ám előbb lássuk, mire ment a nagy előd cipőjébe lépve. több»

Ki ért egyet a fenti szalagcímmel? Remélem sokan. Pláne akkor könnyű, ha a klasszikus amerikai stílust szerencsésen ötvözi a napjainkban jókora teret nyert italo-western beütésekkel. Borostás képű, erkölcsileg nem éppen makulátlan, de a lőfegyvereket jól forgató hőseink új életet szeretnének teremteni a "közismertségtől távol," a nem túl rég lezárult polgárháború embert próbáló nyomait viselve. Ebben semmi kivetnivaló nincs, hacsak nem a kiinduló tervük, ami az anyagi alapot adná. Egy bankrablást azért sokan helytelenítenek. A kisvárosi seriff kötelet lengetve lohol a túlélők nyomában, a kötelesség tudatát megfejelve egy alapos személyes bosszúvággyal.
Aki eddig olvasva nem akarja megnézni a készterméket, nem is szolgál rá, hogy legyen egy kellemes, szórakoztató estéje.
Azért a lentebbi, részletes kibontás talán segít a még habozóknak a döntésben. több»