Cash

Néha az élet váratlan váltásokat hoz. A DAEI filmstúdiót a lecsapó rák megfosztotta Raizo Ichikawától, akinek a szerepeltetése a pénzbevétel biztos forrása volt. Akkoriban a Nemuri Kyoshiro saga volt a legnagyobb sikere. A váratlan halálakor 2 előkészített történet várta volna. A DAEI menteni próbálta amit lehet, és egy kezdő, de ígéretes színészre bízta rá ezeket. Hiroki Matsukata később szép karriert futott be. Ám előbb lássuk, mire ment a nagy előd cipőjébe lépve. több»

Ki ért egyet a fenti szalagcímmel? Remélem sokan. Pláne akkor könnyű, ha a klasszikus amerikai stílust szerencsésen ötvözi a napjainkban jókora teret nyert italo-western beütésekkel. Borostás képű, erkölcsileg nem éppen makulátlan, de a lőfegyvereket jól forgató hőseink új életet szeretnének teremteni a "közismertségtől távol," a nem túl rég lezárult polgárháború embert próbáló nyomait viselve. Ebben semmi kivetnivaló nincs, hacsak nem a kiinduló tervük, ami az anyagi alapot adná. Egy bankrablást azért sokan helytelenítenek. A kisvárosi seriff kötelet lengetve lohol a túlélők nyomában, a kötelesség tudatát megfejelve egy alapos személyes bosszúvággyal.
Aki eddig olvasva nem akarja megnézni a készterméket, nem is szolgál rá, hogy legyen egy kellemes, szórakoztató estéje.
Azért a lentebbi, részletes kibontás talán segít a még habozóknak a döntésben. több»

A X. század elején Japán, amely a szamurájkor elzárkózása után rohamléptekkel igyekezett előre a modernizálás útján, ugyancsak gyorsan megerősödött. Miután számukra a Koreai-félsziget már évszázadok óta vágyott terület volt, hamar érdekellentétbe kerültek a szintén arrafelé "tervezgető" Orosz Császársággal. A "kis tigris" szembe került a "kolosszussal." Mondhatni, mindenki az utóbbi győzelmére számított. Japán tábornokai viszont számoltak. Úgy vélték, az ő utánpótlásai vonalaik sokkal rövidebbek, míg az orosz félnek szárazföldön hetek kellenek a hadseregük odairányítására, tengeren át pedig hosszú hónapon át nem képes erősítést juttatni a kulcsfontosságúnak számító, a szigetország hadserege által elszigetelt Port Arthur-i kikötőbe. Az ellentétes oldalon az elsöprőnek tartott emberfölényükben bíztak, és abban, hogy a helyi véderő kitart az erősítés befutásáig. Ebből a filmből kiderül, melyik fél számítása jött be... már ha valakinek kimaradt volna a történelmi ismeretei közül. Tény, hogy a film egyike volt az utolsó, ténylegesen hadseregnyi felszerelést és embertömeget megmozgató forgatásnak a mozis blockbusterek korából. Sajnos a filmesek többet foglalkoztak a szem elkápráztatásával, mint a nézőt megragadó, a történetet emberközelbe hozó részletekkel, így kissé képeskönyv hatása van a kész műnek. Ám mint "ritka madár," ma is képes kellemes időtöltéssel szolgálni egy estére. több»

A Goyokin és a Hitokiri a Hideo Gosha életmű kiemelkedő darabjai. A rendező ezekben megmutatta, hogy milyen az, amikor visszafogja az extremitást kedvelő oldalát, helyette a kidolgozott, valósághű társadalom kritikát helyezi előtérbe. Érdekes, bár szellemileg nem könnyű film egyik sem. Viszont magas művészi értékekkel telítettek. A Hitokiri az elzárkózás politikájának végnapjaiban játszódik, és a néző a karakterekkel együtt élheti át a politikai eszmék és a kardok viharait,
egy olyan korszakban, amikor a megegyezés szó sértésnek számított az ellenséges szamuráj klánok harcosai között. több»

Az Arkagyij és Borisz Sztrugackij szerzőpáros ezen műve nem tartozik a hozsannázva fogadott alkotásaik közé. Azért az intellektuális fantasztikumot kedvelők számon tartják. A képre vitele nagyfilmig sosem jutott el, ami betudható a rendkívül összetett témának. A cseh filmesek egy TV-játék erejééig nekirugaszkodtak a kisregénynek. A magam részéről jónak tartom, amit összehoztak, így aztán a saját "agymenésemmel" próbáltam rá felhívni a fantasztikumok rajongóinak figyelmét.
Aki akar, csatlakozzon. több»

Stanislaw Lem és Andrzej Wajda, a lengyel irodalom és filmrendezés két ikonikus alakja egy alkotáson belül. Máig rejtély, hogyan kerültek össze egy TV játék erejéig. Pláne a gyakorta tüskés természetű Lem írásának megfilmesítése meglepő, lévén, hogy a neves író arról volt híres, hogy gyakorta leszedte a keresztvizet a művei mozgóképes átültetéseiről. Volt ahogy volt, a végeredmény olyan unikum lett, amely manapság könnyebben átélhető, mint a bemutatása idején. Kár, hogy kissé nehéz felhajtani a neten, de azért nem lehetetlen. Az viszont tagadhatatlan, alapmű nem lett a lengyel sci-fin belül. Ritkaságokat gyűjtőknek javallott. több»

Néha még legendás rendezők is elvállalnak egy-egy olyan témát, amit aztán utólag megbánnak. Gyanítom, ez a politikai megrendelésre leforgatott film Tsui Hark életművében az említett csoportba sorolandó. Azért a jó öreg teljesen nem hagyta cserben a rajongóit, így aztán látvány és akció területén kiszolgálja a fogyasztókat. Ám egy igazi jó alkotáshoz ennyi kevés. Aki csupán egy laza szórakozásra vágyik, nyugodtan üljön le a megtekintésére. Viszont minden egyéb elvárását süllyessze a söröspohara aljára. több»

Akkortájt, mielőtt a TV csatornák és az Internet mondhatni mindent az orrunk elé pakoltak a kényelmes szobákba, az emberek fárasztóbb módját választottak a világ eldugottabb zugainak megismeréséhez. Odautaztak. Költséges, és meglehetősen veszélyes hobby volt az. Hónapokig, sőt évekig tartó is lehetett az elhúzódó odajutás, veszélyes népek, betegségek, és barátságtalan bennszülöttek közé, miközben a mindig kiszámíthatatlan helyi politika miatt nem létezett tömegturizmus így az idegennek még némi személyes hátország kiépítése is rázós feladat volt. Néha egy sajátos változata besegített, de azt meg kolonizálásnak hívták és ajánlatos volt kimaradni belőle. Az előbbiek ellenére is akadtak vakmerő arszlánok és amazonok, akik a sikeres kóborlásaikat papírra fektetve megcsinálták a szerencséjüket. Anna Leonowens asszony azonban jókor volt jó helyen, bár azt akkoriban még nem tudta. Lássuk, mire jutott a világ túlsó felén. Tény, hogy a filmesek máig áldhatják a nevét. Ám ismerjük a mondást a patásról és a részletekről. A klasszikus hollywoodi stílus már szinte kikopott a vásznakról, de aki odahaza, a négy fal között kedveli a nosztalgiázást, jó helyen jár. több»

Manapság meg kell becsülni a tisztes szándékkal készült, valóban történelmi filmnek szánt műveket, lévén, hogy gyakoribbak a fantasy jelleget öltő,(Gladiátor II) vagy az egyéni nézetet túltoló "izék." (Napóleon - R.S. módra) A hajókat felvonultató mesék évtizedekkel ezelőtt némileg nagyobb számban készültek. Voltak köztük kalandosak, (Hét tenger ördöge/Blood kapitány különböző kalandjai) vagy tényleges hadjáratok eseményei, (Nahimov tengernagy /Hajókkal a bástyák ellen) amelyek sikert arattak a vetítőtermekben. Ám a vitorláshajók lassan kikoptak a filmstúdiók kelléktárából, nyilvánvalóan a drága fenntartásuk miatt, így velük együtt a témakör is erősen visszaesett. (Manapság a koreaiak az I Shunsin admirális életét bemutató trilógiájukkal igyekeztek némi vérfrissítéssel előállni a tengerek bátor hőseiről szóló látványos alkotások terén.) Európán belül Michiel de Ruyter admirális élettörténete valóban nagyvászonra kívánkozó alapanyag, de hatalmas témát ölel fel. Nehéz vállalkozás volt a kivitelezése, minden szintet nézve. Lássuk, mire jutottak vele a hollandok. több»

A szovjet ifjúsági filmek többsége egykoron magas színvonallal került a vetítőtermekbe. Kiváló írók művei adták az alapanyagokat, a kísérőzenék fülbemászó slágerekként mentek a rádióban, neves színészek és rendezők sem érezték méltóságon alulinak, hogy beszálljanak a bájosan naiv, jóra nevelő mesékbe. Meglepő módon, százalékban nézve sokkal kevesebb nyíltan didaktikus alkotás volt köztük, mint a felnőtteknek szánt művek között. Viszont a SZU hanyatlásával együtt járt a gazdasági pangás, emiatt a filmesek néha ugyancsak szűkös büdzséből kellett gazdálkodjanak. Ez a film sem úszta meg az említett problémát. Minden gonddal együtt egy igazi, családi szórakozásra alkalmas film született meg, amit azoknak ajánlok a kritikai részen bővebben taglalva, akik kedvelik, ha egy konfliktust inkább bízzák az emberi szellemre, mint a fegyverek sorára. több»