Anna és a sziámi király

Anna asszony igazi talpraesett angol nevelőnő abban az időszakban, amikor Anglia a világ vezető hatalma, így a képzett hivatalnokai keresettek a Távol-Keleten. 1862-ben járunk, amikor Sziámból kap meghívást. Mongut király várja ott, hogy okítsa népes számú gyermekeit. A magabiztos hölgy fokozatosan rá kell ébredjen, mennyire keveset tud az őt fogadó országról, hát még az ottani udvari élet bonyolult szokásairól. De a gyerekekkel megkedvelteti magát, és ő is egyre jobban ragaszkodik az ifjú trónörököshöz, akinek igyekszik átadni a korszak felvilágosult eszméit. Ám a középkori ideák szerint élő udvarban egy felvágott nyelvű, férfiaknak ellentmondani merészelő nő maga a megtestesült szentségtörés. Emiatt aztán az amúgy művelt királlyal lesz ellentmondásos a viszonya, aki egyszerre próbál reformer, és az uralkodó kasztnak megfelelő keménykezű vezető lenni. Ő tudja, a haladás nem száguldhat egy elmaradott társadalomban. A két elszánt és keményfejű személyiség egyszerre tiszteli és bosszantja a másik felet. Anna asszonynak tragédiákon át kell felismerni az igazságot, miszerint igaz a mondás, hogy a Pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és a "lassú víz partot mos" bölcsessége nem véletlenül született meg. Viszont az elvetett mag idővel kalászba szökken.