Lola Montez

Nem tudom, hogy mennyiben nevezhető életrajzi filmnek ez a mozi, amelynek a meglehetősen hányatott sorsú táncosnő és kurtizán (1821-1861) a hősnője. Mindössze 39 évet élt, de ezekben az években az élete gyertyájának mindkét végét égette. Rengeteg fér... Többfit vonzott állítólagos szépsége, köztük volt Liszt Ferenc és I. Lajos bajor király is. A válogatás nélküli partnerek közül valaki tönkretette az életét, hiszen vérbaj okozta korai halálát. Rengeteget utazott, például az ausztráliai Sydneyben az aranyláz idején hatalmas felháborodást keltett az úgynevezett „Pók-tánca”, mert szoknyáját emelgetve fel-felvillantotta alsónemű nélküli intim testrészeit. A film az újdonságnak számító CinemaScope formátumot kihasználva színes, „szagos”, revüfilmet meghazudtoló módon látványos, óriási statisztériát mozgató romantikus történet, a rendező utolsó befejezett filmje. Nagy hibája, hogy a főszerepet a szerintem jellegtelen, tehetség nélküli Martine Carol-ra bízta. Ráadásul az eszméletlenül sokat szinkronizáló Kovács Nóra volt a magyar hangja, akinek akkor elege lehetett a szinkronizálásból, mert szinte végig érthetetlenül suttogva mondta a szövegét.