Cash

A különböző kínai császárságok viszontagságos időszakait nehéz követni még egy történész számára is. Az átlagember pedig leginkább a filmek által ismeri meg. A Csing dinasztia uralkodása volt az utolsó nagy császárság Kína történelmében, melyet gyakran neveznek a mandzsuk korának. Az északról érkezők hódítók elfoglalták Pekinget, majd lassan felmorzsolták az előzőleg ott kormányzó, de később egyre inkább az ország déli felébe szoruló Ming dinasztia maradék területeit. Nálunk leginkább a Shaolin kolostor filmekből lehet ismerős korszak a nagyközönségnek. Ám azok a inkább a harcművészetről szólnak, és a nemzeti ellenállás szelleméről, nem pedig a két császárság valós összecsapásáról. Pedig annak máig élő kihatásai vannak a helyi népességen belül.
Ez a film látványos eszközökkel, továbbá a valóság és a fikció érdekes keverésével visszaviszi a nézőt Kína népének ma már alig ismert, és sok szenvedést hozó évtizedeibe. több»

Vannak a vén Európának olyan történelmi szakaszai, amelyekkel nem igazán lehetne dicsekedni. Ez a történet visszavisz minket a gyarmatosítás és a Kína ellen vívott kereskedelmi háború időszakába, amely minden volt, csak lovagias nem. Szerencsére mára már eljutottunk odáig, hogy képesek vagyunk szembenézni a szégyenfoltokkal is. több»

Filmekre is igaz, hogy pont időben kell előbukkanni a megfelelő közönség réteghez, és máris kész a sikertörténet. Még akkor is, ha egyébként korántsem műfajújító az alkotás. De azért még lehet nagyon kedvelni.
Egy kis félre, mint Moliere vígjátékainál: Bár ezen az oldalon a nicknév eltér a kritika szerzője által használttól, az illető ugyanaz. Nem idegen tollakkal ékeskedés kísérletéről van szó. több»

Maszaki Kobajasi japán rendező nagymestere volt a fojtogató légkörű embermesék ábrázolásának. A Harakiri és a Szamurájlázadás filmjei bevonultak a szigetország legnívósabb alkotásai közé. Ez a történet pont az említett kettő sikere miatt kissé háttérbe szorult, ami valahol igazságtalanság az élettől. Igazi, veretes társadalmi dráma egy önmaga által pusztulásra ítélt társadalmi berendezkedésről, amely képes maradandó filmes élményt nyújtani. több»

Sötétebb, keményebb az előd filmnél, - House of Dark Shadows - de a vágó ollót jobban el kellett volna dugni. Vagy a stúdióvezetést elküldeni nyaralni. (Pl. az Északi-sarkra.) Érdekességnek azért megteszi. több»

TV sorozatról váltani a nagyvászonra mindig nehéz feladat. Ám ha olyasvalakire bízzák a megoldást, aki tényleg a szívügyének érzi a feladatot, és nem csupán letudni akarja a munkát, akkor szórakoztató alkotás lesz a végeredmény. Ez a film jól igazolja a fentebbi sorokat. Továbbá az is, hogy a filmesek már többször nekirugaszkodtak a témának, legutóbb Tim Burton vezetésével. Van mit csekkolni annak, aki "lemaradt" a témakörben. több»

Japán legnevesebb vak masszőrét mostanság Takeshi Kitano furcsa megoldásokkal teli filmje (pl. stepptánc betét) tartja a köztudatban. (Zatoicsi - A szamuráj) Ám az a karakter és filmstílus messze esett a Shintaro Katsu nevelte almától. Kitano mester szokatlan megoldásai talán közelebb állnak a mai nézőhöz, de úgy vélem, az ő felfogásával a karakter eltűnt volna az idő ködében. Következzen hát némi visszatekintés a kezdetekről. több»