Az elszegényedett vak masszőr zsoldos kardforgatónak áll, hogy alapvető tiszteletet szerezzen. Zatoichi egy jakuzák által irányított falut céloz meg,
mert a szomszédos város kisebb bandájával háborúzik, akik sört főznek. A másik banda tiszteletteljes szamurájával köt… Több
Az 1900-as évek szamurájfilmes aranykora után a japán közönség érdeklődése egyre csökkent, visszaesett a nézőszám a témában született művek iránt. A stúdiók ezt észlelve gyorsan új hősöket kezdtek keresni. Shintaro Kacu állt elő a vak jakuza masszőr ... Teljes kritika
Az első Zatoicsi történetnek akad előfutára. Kazuo Mori rendezésében forgatták le a „Secrets of a Court Masseur” (Shiranui Kengyo) filmet, ami egy nagyon hasonló karaktert állít középpontba, bár Zatoicsinál jóval sötétebb figura. (Felújították; nem könnyen, de elérhető.) Miki Hirate tényleg a korszak neves szamurája volt, és a tüdőbajosként való ábrázolása szintén megfelel a történelmi valóságnak. Az is helytálló, hogy Japán egyik legnevesebb, rendőrségileg dokumentált jakuza háborújában esett el, már nagyon betegen. Hirate filmbeli halála az európai nézőnek furcsának tűnhet, de egy szamuráj logikájának megfelel. (Gondoljunk a Harakiri témájára.) Az a harcos, aki tudja, hogy számára nincs tovább, önként választja ki az időpontot és módot a végső távozásra. Ő tudja, hogy vagy vért köpve, magatehetetlenül viszi el a tbc, esetleg a bandaháborúban legyűri a túlerőben lévő alantas jakuza tömeg, vagy egy mesteri kardvágás által hagyhatja el az árnyékvilágot. Egy igazi szamurájnál nem lehet kétséges, melyikre szavaz. Történelmi tény, még a „hadakozó fejedelemségek” korából, hogy egy-egy csata után a neves szamurájok a csatamezőn felkeresték az elesett bajtársaikat, és annak holta után is tovább nőtt a megbecsültsége, akit egy technikailag tökéletes vágás küldött a túlvilágra. Mielőtt valaki arra gondolna, mit ért mindez, de bizony számított. Ha nem is az „érintettnek”, de a hátrahagyott családjának fontos ügy volt az erkölcsi megbecsülés és a kapott ellátás miatt.
Miután Hirate mester vért köhög és elájul, elviszik Sasagawahoz. Amikor leteszik a földre, az embereinek azt mondják, hogy észak felé nézzenek. Ez mutatja, hogy tisztelték, mivel északot tiszteletreméltó iránynak/helynek tekintik. Ez egy buddhista rituálé is lehet, mert Buddha azt kérte, hogy miután elhunyt, a feje észak felé nézzen, hogy beléphessen a Nirvánába.
A fegyvert, amelyet Zatoichi használt, nádkardnak nevezték; általában gyenge minőségű acélból készült, és gyakran alacsonyabb szintűnek tekintették.
Az ivóhelyén Hirate számos sorozatot hajt végre a katana (japán kétkezes kard) segítségével. Ez az Iaidzsucu, a kardrántás művészete és az elme szükséges, zen-szerű jelenléte. Az Iaidzsucu számos formában tartalmaz katanát, hogy bármilyen helyzetben bármikor támadhasson. A katanát mindig visszarakják a hüvelyébe, hogy minden formát lezárjanak. Az Iaidzsucu szó szerint azt jelenti: "az állandó készség gyakorlása".
A játékosok által használt "mon" érmék rézből vagy vasból készültek, és Japánban a legalacsonyabb címletű pénznem voltak, amíg 1870-ben be nem vezették a jen-rendszert. A Zatoichinek fizetett "ryo" arany volt, és több ezer "mon" volt az értéke. A Japán Bank Pénznem Múzeumának becslések szerint egy „ryo” értéke körülbelül 1200–1300 dollár lenne.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
