Zatôichi kesshô-tabi

– A nyolcadik film olyan jól sikerült, hogy évekkel később, amikor a Zatoicsi sorozat átvándorolt a tv világába, ismét feldolgozták, igaz, szolidabb és rövidebb formában. (Első évad, 14. epizód) – Sintaro Kacu csúcsformában volt a forgatása idején. Van a filmben egy több mint három perces harci jelenet, amit vágás nélkül vettek fel. Elképzelhető, milyen koncentrálást és precízen betartott koreográfiát kellett megvalósítania, mialatt a közepén még a kardját is elveszíti a harcban. – A történet formailag egy „road movie” mai szóhasználattal jellemezve, ám ugyanakkor egyfajta spirituális utazás is Zatoicsi számára. Ezt végig erősítik Miszumi természeti képei. A masszőr pedig a végén képes az egyedüli helyes – és számára lelkileg fájdalmas – döntés meghozatalára. – A történetre nemzetközileg szintén felfigyelt a filmes szakma, és nem is felejtette el. A „Blind Fury – Vak végzet”(1989) Rutger Hauerrel a főszerepben tulajdonképp ennek a Zatoicsi kalandnak a „nyugatosított” feldolgozása. – Kacu extrém módon „edzett” a vak jakuza megformálására. Egykori pályatársai emlékirataiból kiderül, hogy a forgatási helyszíneken is csukott szemmel közlekedett, a technikai személyzet őszinte rémületére. A valóságban korántsem voltak olyan rendkívül finom megérzései, mint az eljátszott karakternek, és emiatt elefánttá lett a porcelánboltban. Kábelek, világító lámpák és zajmikrofonok bánták a színészi beleélés kísérleti formáját. Sőt mi több, a stábnál kötelező közös étkezéseken sem adta fel a „csukott szem technikát”, így voltak, akik fölöttébb kényelmetlenül érezték magukat, amint közöttük próbált a levest inni, vagy szaftba mártogatható rizsgombócokat pálcikával bekebelezni. (Könnyen kitalálható, hogy miként nézett ki a vacsora végén az arca és a ruhája.)Szerző: Cash