A Tigris

Gyengéim a harckocsik, különösen az olyan nagy második világháborús hadivasak, mint a Tigrisek. Valójában nem befolyásolták akkora mértékben a háborút, mint amekkora hírnevet vívtak ki maguknak. A Henschel cég által gyártott Tigrisekből 1800 körüli darabszám készült a háború alatt, ami nem egy magas szám. Ám minden frontra jutott azért belőlük, és így is legendás hírnevet vívtak ki maguknak. Hogy mi ennek az oka? Egyrészt a nagyon nehéz kilőhetőség, másrészt pedig a hatékony harckocsiágyújuk, a hírhedt 88-as. Ebben a filmben szerencsére sok közeli képet kapunk egy működőképes Tigrisről, bár azért túlzásokból sincs hiány, mint a víz alatti jelenet, amikor a folyó alján van egy Tiger órákon át. A sztori elég alap, de sajnos elrontják a legvégén a csavarral, ami jó nagy bugyutaság. A szereplők nem épp Oscar-gyanús alakításokat vezetnek elő, így azt mondhatjuk, az egész film a látvány miatt érdekes és a három harci jelenetért, melyekben a Tigris megküzd ellenséges páncélosokkal (T-34 -es orosz harckocsikkal és SZU-100 -as orosz páncélvadászokkal). Értékelésem négy csillag, mert nekem tetszettek a frontjelenetek.

Nagyon vártam már ezt a filmet (harckocsi-fanként), és kifejezetten ezért fizettem be egy hónapra a Prime Videóra, hogy megnézhessem. Miután láttam, rögtön billentyűt ragadtam, és saját filmes blogomon (navarro.blog.hu) máris írtam egy elemzést. Itt ... Teljes kritika

A németek is készítettek egy új harckocsizós filmet, melynek középpontjában egy rettegett Tigris harckocsi áll. Ez a tanktípus hatalmas hírnevet vívott ki magának a második világháborúban, mint a frontok legnagyobb és legpusztítóbb páncélosa. Összesen 57 tonna volt a tömege, duplája az orosz és amerikai harckocsik súlyának. Szinte lehetetlen feladat volt kilőni, ugyanakkor a maga 88 mm-es ágyújával minden más tankot elpusztíthatott. Az is az igazság része azonban, hogy nagyon sokszor meghibásodott és óriási tömege miatt csigalassúnak számított. De a lényeg mégis hírneve, melyet a filmkészítők is meglovagoltak. A történet szerint egy Tigris harckocsit speciális feladatra küldenek a szovjet fronton: egy német ezredest kell kimenekíteniük. A legénység egyszerű Wehrmacht katonákból áll, akik a parancsnok, Philip Gerkens hadnagy (David Schütter) minden parancsát teljesítik. A bevetés során összecsapnak orosz T-34 tankokkal és SZU-100 páncélvadászokkal is. Sőt egy alkalommal egy folyó alján kell elbújniuk. (Kérdéses számomra, hogy valóban ilyen mértékben volt-e vízálló a Tigris.) Összességében a legvégét leszámítva jó filmnek tartom.

A ruszkik a T-34-et tartják a II. világháborús haditechnika csúcsának, amit ki is fejeztek a maguk saját propaganda-filmjével, mely - mit ad Isten - a T-34 címet kapta 2018-ban. Noha műszakilag a T-34 egy ócskavas a lövegét kivéve. Most a németeken lett a sor, ők a Tigrisre esküsznek. Az igazság az, hogy valóban a II. világháború egyik páncélos különlegessége volt a Tigris a maga 57 tonnás tömegével és 88 mm-es harckocsi-ágyújával. A nyugati fronton tényleg babonásan féltek ezektől a tankoktól, és az sem túlzás, hogy 4-5 Sherman kellett egynek-egynek a kilövéséhez. A keleti fronton előbb a T-34/85, majd az IS-1 és IS-2 lett kifejlesztve a megállításukra. Ebben a filmben annyira nem mentek rá a Tigrisek továbbmisztifikálására. Egy elég szimpla sztorit alkottak: egy Tigris és 5 fős legénysége egy bevetésre indul a keleti fronton, hogy kimenekítsen egy német ezredest. Aztán a legvégén kiderül: az egész akció csak a tankparancsnok képzeletének a szüleménye. Olcsó húzás, bár valószínűleg nagy csattanónak szánták. Azért a film nem rossz, de nem is jó. Akad benne 3 tűrhető harci jelenet, amikor láthatjuk végre bevetés közben a Tigrist. Ennyi.