Csillag születik (2018)

Bennem is elsőre az a kérdés merült fel, ami talán másokban is, hogy vajon szükség van-e még egy Csillag születik adaptációra. Bradley Cooper, akit méltatlanul mellőztek a legjobb rendező Oscar-díjának kategóriájából viszont bizonyította, hogy egy ilyen adaptációra nagyon is van. Nagyszerű alakítást hozott, de ugyanígy le a kalappal Lady Gaga előtt. Nagyszerűen működött a vásznon a párosuk, rég láttam már ilyen összhangot két színész között. Nagyszerű rendezés, kiemelkedő alakítások, megindító történet, valahogy így kell ma drámát készíteni.

Bradley Cooper kétségkívül új oldaláról mutatkozott be tavaly ősszel, amikor rendezőként és főszereplőként is kitett magáért a "Star is Born" elkészítésével. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen a témát korábban három alkalommal is feldolgozták Hollywoodban, mégpedig valódi világsztárokkal. A lezüllött country énekes és a feltörekvő, ifjú, kezdő (majd óriási karriert megvalósító) énekesnő sztoriját legelőször 1937-ben filmesítették meg, mégpedig Janet Geynor és Frederic March főszereplésével. Aztán következett 1954, amikor Judy Garland, illetve James Mason alakították a furcsa párost, végül jött az 1976-os esztendő és Barbra Streisand–Kris Kristofferson páros fergeteges játékával készítettek a történetből remek és nagy sikerű filmet. Mind az 54-es, mind a 76-os változat zajos sikert könyvelhetett el az amerikai mozikban, így 2018-ban Bradley Coopernek igencsak fel kellett kötnie a "gatyát", ha utol akarta érni a nagy elődöket. Nos, az utolérés illetve megközelítés sikerült, de a beelőzés már sajnos nem. A Csillag születik jó film, de nem emlékezetes, érdekes; nem formabontó és jó jelenetekkel teli, messze nem az évtized filmje. Ugyanakkor különlegesség már csak azért is, mert úgy mutatja meg a 32 éves Stefani Germanottát (azaz Lady Gagát), ahogyan előtte soha nem láttuk: egyszerűen, manírok és smink nélkül, természetes formában. Maga Cooper sem nyújt rossz alakítást, de igaz... több»

Az új Csillag születik film kapcsán (némileg joggal) felmerülhet a nézőben a kétely: szükség van-e az 1937-es, mára már klasszikussá vált történet újabb, szám szerint a harmadik feldolgozására? Mielőtt még a kérdésre bármilyen választ is megfogalmaznánk, arra buzdítok mindenkit, hogy Bradley Cooper első rendezésének adjon egy esélyt, mert abszolút megérdemli, hogy ne csak harmadik remake-ként könyveljük el! Pedig a történet nemcsak klasszikus, hanem végtelenül egyszerű is (s éppen emiatt olyan nagyszerű): adva van két szereplő, az egyik a karrierje csúcsán túljutott sztár, a másik pedig a „csiszolatlan gyémánt”, aki iszonyú tehetséges, amit azonban nem mer/nem tud megmutatni a nagyvilágnak. Kettejük találkozása mondhatni törvényszerű, hogy aztán ebből nemcsak egy szakmai kapcsolat, hanem barátság, szerelem, majd féltékenység, csalódás, és a két művész valódi drámája alakuljon ki. Ahogy az egyikük részéről szemtanúi lehetünk egy csillag születésének, addig a másik karaktert tekintve a hullócsillagot láthatjuk. És hogy mi fog ebből kikerekedni? Egy igazi meglepetés, mi több, megkockáztatom, hogy az idei mozis felhozatal egyik legjobbja! Hiszen ismét azon van a hangsúly, hogy egy direktor hogyan mesél el egy történetet, márpedig ebben Cooper bizonyított: nemcsak saját magából volt képes kihozni a drámai színészt, hanem egy olyan kémiát hozott létre a film két főszereplője között, ... több»

A film előzetese már hónapokkal ezelőtt felcsigázott. Izgalmas látni egy ismert színész első rendezését, amelyben ráadásul ő az egyik szereplő. Bradley Cooper rendezése és alakítása is említésre méltó. Az, hogy még dalra is fakad, csak hab a tortán. Jól hozta a lecsúszott, alkoholista énekes karakterét. Pacekra is jó volt, a borvirágos arc a sminkesek érdeme és sokszor a tekintete is olyan homályos volt, mint egy alkoholos befolyásoltság alatt álló emberé És meglepően jó hangja is van. Lady Gaga már bizonyította, hogy színésznőként is megállja a helyét, de szerintem maradjon az éneklésnél. Ezzel nem a játékát akarom kritizálni, de annyira átütő a hangja, hogy neki énekelni kell. Cooperrel való duettjének hallgatása közben még nem éreztem hasonlót. Kirázott a hideg. Brutálisan jó szám nagyon üt, napokig dúdolja még az ember. Szerencsére többször is felcsendül és a többi dal is tetszetős. És a két ember is nagyon jó volt együtt. Elhittem amit láttam. Összeillettek és szerelmeseknek tűntek. A film kicsit lassan építkezik, de a végére nagyon kerek lett és drámai, amit nem is gondoltam volna róla. A sztárság felé vezető út nagyon rögös, de emellett helyet kap a filmben a múlt szerep, függőségek, a tetteink hatása és a család. Akinek elcseszett a gyerekkora annak felnőttként nagyon nehéz a helyes úton maradni. Van mondanivaló a filmben, nem egy üres és megszokott romantikus történe... több»

Számomra nem volt annyira nagy szám amennyire fel van hájpolva a film. Tény szép a története és Gaga nagyon jó benne de ebben ki is merül. Nagy cselekmény nem megy végbe rajta nincsenek fordulatai kb. 2 percben el lehet mondani mi történik a filmben. Emellett nekem nem volt szimpatikus Bradly Cooper karaktere, nem is nagyon illett a színész miliőjéhez meglátásom szerint. Nem akarom sarazni mert tetszett csak kicsivel komolyabb történetet vártam tőle és a potenciál ott volt benne csak lehet rosszul vágták össze a filmet mert a folyamat érdekes részeiből nagyon keveset mutat viszont szenvedni azt tudnak benne a szereplők. Lehet én vártam joka tőle a sok jó kritika miatt, de nekem ez csak jó és nem zseniális.

A HFPA uszályába kerültem, mert a filmben felhangzó „Shallow” című dal kapta az Arany Glóbuszt. Gondoltam, hogy megnézem a teljes filmet – bár a premier időpontjában se testem, se lelkem nem kívánta, elsősorban Lady Gaga miatt, - hátha így, összefüggésében jobban tetszik majd. Nem jött be! Ahogy az sem tudom, hogy mi olyan nagyszerű ebben a történetben, hogy már X-edik alkalommal feldolgozták (szám szerint ez az ötödik alkalom, ezen belül van egy 2013-as „Aashiqui 2” címú indiai[!] is.) A sztori ezerszer elcsépelt, csöpögős közhely, az elhangzó zenei betétek pedig annyira távol vannak az én zenei ízlésemtől, mint Makó Jeruzsálemtől. A drogos, alkesz, torzonborz Bradley Cooper által alakított Jackson Maine – bocsánat a színész kedvelőitől, - együtt a szörnyű dalaival, bennem undort keltett. Lady Gaga viszont kellemes meglepetést nyújtott, levetkőzve extravagáns külsejét egészen ember formájú volt, de ezt a megjelenést rögtön cáfolta a GG-gálán. Szerintem a filmért kapott teljes gázsiját a ruhakölteményére költötte, tegyük hozzá teljesen hiába, hiszen egy szobron kívül semmit sem kapott a film. A darabban mutatott „szépsége” felveszi a versenyt Streisand nem szokványos vonásaival, de az énekesi tudása… Egy napon nem lehet említeni, klasszisokkal marad el a „Woman in Love”, vagy a „Memory” előadójától. Ne is említsük a színészi teljesítmények különbségeit. Ezen az oldalon is so... több»

Az utóbbi idők egyik legjobb zenés filmje. Bradley Cooper úgy tűnik, hogy rendezőnek sem utolsó. Remélem látunk még tőle hasonló darabokat. Érdemes megnézni azoknak is, akik már esetleg látták a korábbi változatokat. Nem egy egyszerű darab, de egy esélyt mindenképpen érdemes neki adni. Nagyon jó zenék és színészek tűnnek fel a filmben.