Cash

Eljött az idő, amikor a DAIEI filmstúdió az egyre nagyobb pénzügyi zavarai miatt mondhatni mindent igyekezett pénzzé tenni. Így az "aranytojást tojó tyúkot," vagyis
a Zatoicsi sorozatot sem kímélték, bár azért igyekeztek kifacsarni belőle az utolsó jenek halmazát. Így a 18. epizódnak két gazdája is lett. Formailag még a DAIEI, de a valóságban inkább a jogokat tőlük megvásároló címszereplő színész volt a döntő szót kimondó egyén. Lássuk, mi sült ki szokatlan tulajdonosi felállásból. Nos, ha új legenda nem is született belőle, azért összességében minden fél, beleértve a közönséget, jól járt. több»

A második világháborút követően Japán egy időre amerikai megszállás alá került. A civil élettől a gazdaságon át egészen a művészetekig mindenre rányomta a bélyegét a kölcsönös sérelmek emléke. Ez a repülős történet akkoriban jó esélyt adott a feszültségek feloldására, mert a két fél csak a hadmozdulatok által találkozik, elmaradnak a képről a valóban személyes konfliktusok. Bár harcokat látunk a filmben, mégis a megbékélés felé vitte a két nép kapcsolatát. A japánok azt próbálták érzékeltetni az idegenekkel, mit élt át a népük a hazájuk közvetlen fenyegetettsége idején. Azt akarták közvetíteni, hogy nem csupán háborús megszállottakból, hanem elkeseredett, honvédő katonákból is állt a hadseregük. több»

A sógunátus bukásának időszaka mindig izgatta a japán filmeseket. Kihachi Okamoto egy olyan történettel mondta el a maga verzióját a témakörről, amely tele van sztárokkal, gondolkodtatásra ösztönző tartalommal, továbbá egyszerre félelmetes és lenyűgöző vívójelenetekkel. több»

Ritka kivétel, ha egy filmes sagán belül az újabb epizódok egyre emelik a lécet. A Shinobi no mono a sorozattal megvalósult a majdnem lehetetlen feltételezés.
Történelmileg sokban hiteles, a nindzsa praktikákat illetően kifejezetten érdekes az eredetileg lezárásnak szánt kaland. Nem is ért véget vele a filmfolyam. több»

Egy filmsiker pénzt hoz, és újabb történeteket. Vagyis a színészek és a stáb tagjai biztosan jól járnak. Jelen esetben a nézők és a stúdió is ez volt, mert az Iga nindzsák újabb viszontagságait fölöttébb jól mutatja be a DAIEI stúdió csapata. több»

Néha a filmiparban is akadnak rendkívül szerencsés véletlenek. Bár a szigetország történelmében a nindzsákhoz számos valós - és még több kitalált - esemény fűződik, a társadalom vajmi keveset tudott a valós életükről. Így aztán a filmekben a fikciók jelentek meg, már csak azért is, mert azok látványosabb megoldásokra adtak módot, amik a filmvásznon lenyűgözték a nagyérdeműt. Míg egy napon, maguk az akkori nindzsa klánvezetők döntöttek úgy, egy könyvben bemutatják a régebbi korok árnyékharcosainak pár valós fogását, amit a küldetéseik során alkalmaztak. A filmstúdiók örömmel csaptak le a leírtakra, a színészek szintén repestek, hogy végre nem a gyerekmesék elemeit kell eljátszaniuk, a japán társadalomban pedig szinte össznépi elvárássá lett a múlt titokzatos alakjainak hitelesebb ábrázolása. A DAIEI vállalat a lehető legjobbkor állt elő egy életszagú történettel, amely a két legerősebb nindzsa klánt, az Igát és a Kogát, helyezte a történet középpontjába, továbbá az önmagában már eleve legendának számító Oda Nobunaga hadurat.
Olyan történet született meg, amely joggal nevezhető kortalannak. több»

A különböző kínai császárságok viszontagságos időszakait nehéz követni még egy történész számára is. Az átlagember pedig leginkább a filmek által ismeri meg. A Csing dinasztia uralkodása volt az utolsó nagy császárság Kína történelmében, melyet gyakran neveznek a mandzsuk korának. Az északról érkezők hódítók elfoglalták Pekinget, majd lassan felmorzsolták az előzőleg ott kormányzó, de később egyre inkább az ország déli felébe szoruló Ming dinasztia maradék területeit. Nálunk leginkább a Shaolin kolostor filmekből lehet ismerős korszak a nagyközönségnek. Ám azok a inkább a harcművészetről szólnak, és a nemzeti ellenállás szelleméről, nem pedig a két császárság valós összecsapásáról. Pedig annak máig élő kihatásai vannak a helyi népességen belül.
Ez a film látványos eszközökkel, továbbá a valóság és a fikció érdekes keverésével visszaviszi a nézőt Kína népének ma már alig ismert, és sok szenvedést hozó évtizedeibe. több»

Vannak a vén Európának olyan történelmi szakaszai, amelyekkel nem igazán lehetne dicsekedni. Ez a történet visszavisz minket a gyarmatosítás és a Kína ellen vívott kereskedelmi háború időszakába, amely minden volt, csak lovagias nem. Szerencsére mára már eljutottunk odáig, hogy képesek vagyunk szembenézni a szégyenfoltokkal is. több»

Filmekre is igaz, hogy pont időben kell előbukkanni a megfelelő közönség réteghez, és máris kész a sikertörténet. Még akkor is, ha egyébként korántsem műfajújító az alkotás. De azért még lehet nagyon kedvelni.
Egy kis félre, mint Moliere vígjátékainál: Bár ezen az oldalon a nicknév eltér a kritika szerzője által használttól, az illető ugyanaz. Nem idegen tollakkal ékeskedés kísérletéről van szó. több»

Maszaki Kobajasi japán rendező nagymestere volt a fojtogató légkörű embermesék ábrázolásának. A Harakiri és a Szamurájlázadás filmjei bevonultak a szigetország legnívósabb alkotásai közé. Ez a történet pont az említett kettő sikere miatt kissé háttérbe szorult, ami valahol igazságtalanság az élettől. Igazi, veretes társadalmi dráma egy önmaga által pusztulásra ítélt társadalmi berendezkedésről, amely képes maradandó filmes élményt nyújtani. több»