1981 nem volt jó év a Szovjetunióban. Az ország akkorra nyakig merült a rendkívül költséges 'afganisztáni kalandban." Ráadásul a várt gyors győzelem helyett a tálibok sikeresen ellenálltak a szovjet expedíciós hadseregnek, és a lakosság nagy többsége szintén ellenük fordult. Még azok is, akik amúgy nem szimpatizáltak az iszlám államforma eszméivel. A vereség még messze volt, de a fenyegető kudarc árnya már felrémlett. Lengyelországban a Szolidaritás törte a borsot az SZKP vezetőségének orra alá, meglehetősen sikeresen. Az 1968-as "Prágai tavasz"- hoz hasonló megszállás külpolitikai okok miatt akkor nem jöhetett szóba. A Nyugattal tartott a szintén csillagászati összegeket igénylő fegyverkezési verseny. Recsegett is a hazai költségvetés a sztyeppéken. Mégis megtartották azt a "Zapad-81" hadgyakorlatot, figyelmeztetésként a Berlini falon túlra, amelynél nagyobbat a Vasfüggönyön túl sosem hajtottak végre. A deficit korántsem volt betervezve, pedig a számlákat előbb-utóbb mindig ki kell fizetni. Szóval, pocsék kormánydöntésekből jól állt az év, ha másból nem is.
Hirdetés
Mindezen bajok sokasága átszivárgott a szovjet filmes világba. Így lett "Az Orion hurok" egyfajta állatorvosi ló abban a korszakban. Az 1950-es, '60-as években a szovjet-orosz fantasztikus filmek állták a a versenyt az amerikaiakkal, sőt némely területen, - pl. "űrfelvételek" - még meg is előzték őket. Ám 1981-re mindez odalett. Hiszen Hollywoodban akkor már a Csillagok háborúja és a folytatása mondhatni új pályára állította a nézői érdeklődést és elvárást a vetítőtermekben, számukra elérhetetlen csillagászati költségvetéssel bosszantva a MOSZFILM stábjait. (No meg fénykarddal a fizikát komolyan vevő nézőket.)
Moszkvában persze megpróbáltak reagálni a kihívásra. Igazi pénzmag híján a klasszikusaik értékeiből mazsolázgattak. Hiszen költséges technikai trükkökre és látványos díszletekre esély sem volt. Sőt, még a korszak szocialista átlagát elérőre sem. Az egykor híres és látványos óriás makettek hiányoznak filmből. Az Orion hurokja úgy tűnik a stáb nyakára tekeredett, hogy egy faviccel éljek. Mi maradt hát, amiből a stáb főzőcskézhetett? Természetesen az emberi oldal tálalása. Gyorsan leszögezem, egész jól sikerült. A film hősei kemény kihívások elé kerülnek, de állják a sarat. Bár egyesek elbuknak, a legjobbak rálelvén a megoldásra, elindulnak az úton. Annak ellenére, hogy az bizony tőlük hatalmas áldozatot kíván. Szimpatikus az emberi értékekben való hit mutatása. Annak hangsúlyozása, hogy minél nagyobb a baj, annál inkább felbukkannak a hétköznapi hősök, akik az emberiség kiemelkedő tulajdonságait hordozzák, és képesek másokat motiválni a nagybetűs EMBER érdekében. Ciolkovszkij és mások tanaiból voltak olyan magok, amelyek termékeny talajra hullottak. Bízom benne, az utódok minden gyarlóságuk mellett rászolgálnak az "ősök" optimizmusára.
Összegezve: Korunk mozgalmassági igényét nem fogja kielégíteni, és a látványközpontúságnak sem felel meg a történet, mégis többre érdemes, mint a "hardcore sci-fi rajongók" érdeklődésére. ("Megsúgom," azért pár ügyes képi megoldás is akad benne.) De azok fogják igazán értékelni, akik osztják a véleményt, miszerint a világűrben a legérdekesebb maga az ember.
A "keleti végek megosztóin" eredeti címmel nem nehéz fellelni belőle egy kópiát a gyűjtőknek. Szolid képminőséggel magyar felirattal szintén elég könnyen előkeríthető a neten. Szívem szerint 3 és fél csillagra értékelném a szellemi tartalma miatt, de a technika erre itt nem ad lehetőséget.
52 Petlya Oriona (1981)
Hatalmas erejű, rejtélyes jelenség tart a Föld felé. A sugárzása megőrjíti a közelébe kerülő űrhajók legénységét. Ez vár a bolygónk lakóira is? Az Egyesült Nemzetek... több»
Szereplők: Andrey Gradov, Leonid Bakshtayev, Gennadi Shkuratov, Vitali Doroshenko, Anatoliy Mateshko
