Nem nézhetetlen, de a Szofikánál már csak a Wednesday unszimpatikusabb. A története egészen jó a legtöbb bugyuta gyerekfilmsorozathoz képest, de nagyon kevés a valódi eredeti elem. Jó Apám mindig azt mondotta: „Japánban a kisgyerekek Pom Poko – A Tanukik Birodalmán nőnek fel, Európában meg... EZEN!” És ez így igaz. Egyébként ügyes (ha nem is tehetséges) ember lehetett az, aki megírta azt a húsz-harminc dalt epizódonként. Én szeretek brahiból rímeket kántálni, de azok még ezeknél is erőltetettebbek.
Utóbbi idők egyik legszebben megrajzolt meséje, amit láttam. A történet helyes, egyszerű a gyerekek számára könnyen érthető.