Carl Nielsen, dán zeneszerző, hegedűművész és karmester 1865. június 9-én született Sortelungban, Carl August Nielsen néven. Édesapja kezdte őt zenélni tanítani, s tehetsége már gyerekként megmutatkozott. Első művei is ekkor születtek, de azok elvesztek. Boltossegédnek tanult, majd hazatért, és először apja falusi zenekarában hegedült, 1879-től pedig egy katonazenekarban játszott. Az 1880-as évek elején vonósnégyesek tagjaként is muzsikált, miközben tovább képezte magát, és alkotott is (azonban e művei is elvesztek). Az évtized... Több
Carl Nielsen, dán zeneszerző, hegedűművész és karmester 1865. június 9-én született Sortelungban, Carl August Nielsen néven. Édesapja kezdte őt zenélni tanítani, s tehetsége már gyerekként megmutatkozott. Első művei is ekkor születtek, de azok elvesztek. Boltossegédnek tanult, majd hazatért, és először apja falusi zenekarában hegedült, 1879-től pedig egy katonazenekarban játszott. Az 1880-as évek elején vonósnégyesek tagjaként is muzsikált, miközben tovább képezte magát, és alkotott is (azonban e művei is elvesztek). Az évtized közepén elvégezte a koppenhágai konzervatóriumot, utána az ottani Dán Királyi Színház másodhegedűse lett.
1904-től egy évtizeden át a színház zenekarának volt a karmestere, illetve magánórákat is adott hegedülésből. 1914-től a Musikforeningen zenekarát vezette (1926-ig), 1916-tól a konzervatóriumban tanított is. Mindezek mellett az 1900-as évek elejétől kezdve kapott tiszteletdíjakból, illetve állami támogatásokból is fenntartotta magát. 1925-ben szívinfarktust kapott, de a tanítást és a zeneszerzést továbbra is folytatta.
A legismertebb dán zeneszerzővé vált, írt szimfóniákat, operákat, versenyműveket, vonósnégyeseket, egyéb kamarazenei darabokat, zongoraműveket, dalokat. Sajátosan modern stílusát a romantikával való szembefordulás jellemezte, műveibe beépítette többek között a reneszánsz és a klasszicista zene nyelvezetét is. 1927-ben megírta az önéletrajzát, amiből később film is készült. 1931. október 3-án halt meg Koppenhágában, szívinfarktusban.
(Filmbarbár)
