Carl Theodor Dreyer, dán filmrendező 1889. február 3-án született Koppenhágában, törvénytelen gyerekként. Árvaházban élt, majd örökbefogadták, és a mostohaapja nevét kapta meg. Nevelőszülei szigorúak, érzelmileg távolságtartó emberek voltak, gyakran emlékeztették őt arra, hogy hálásnak kell lennie a kapott ételért és, hogy semmire sem lehet igénye. Ez a hatás több későbbi filmjében is kimutatható.
Kezdetben újságíróként dolgozott, majd... Több
Carl Theodor Dreyer, dán filmrendező 1889. február 3-án született Koppenhágában, törvénytelen gyerekként. Árvaházban élt, majd örökbefogadták, és a mostohaapja nevét kapta meg. Nevelőszülei szigorúak, érzelmileg távolságtartó emberek voltak, gyakran emlékeztették őt arra, hogy hálásnak kell lennie a kapott ételért és, hogy semmire sem lehet igénye. Ez a hatás több későbbi filmjében is kimutatható.
Kezdetben újságíróként dolgozott, majd forgatókönyvíróként bekapcsolódott a filmgyártásba. 1913-ban a Nordisk Film szerződtette. Első filmrendezési kísérletei a 20-as évek első felében nem hoztak különösebb sikert, így Franciaországba ment, ahol például Jean Cocteau-val is találkozott. Ott készítette a Szent Johanna, illetve a Vámpír című filmjeit, de egyik sem lett kasszasiker, s Dreyer több mint egy évtizedes hallgatásba burkolózott.
1943-ban, Dánia náci megszállása alatt rendezett újra, ekkor készítette a nyomasztó, paranoid hangulatot jól visszaadó, a 17. századi dániai fanatizmus világába elkalauzoló, A harag napja című drámáját. Itt már felfedezhető a gondos kompozícióra való törekvés, a hosszú beállítások alkalmazása. Több mint egy évtizedig dokumentumfilmeket, rövidfilmeket forgatott, majd 1955-ben az Ige című drámával lépett elő. Ezt követően már csak egy rövidfilmet készített, mielőtt utolsó játékfilmjét, a Gertrúdot leforgatta.
1968. március 20-án halt meg Koppenhágában.
(Filmbarbár)
