Charles Reginald Jackson egyetlen filmre vitt írásával szerzett magának elévülhetetlen érdemeket a filmművészetben. 1903-ban New Yersey-ben született az alkohol következtében diszfunkcionálissá vált családban. Az alkoholizmus nála is szinte az egész életén át tartó jelenség volt. A halálát is közvetve ez okozta, 1968-ban öngyilkosságot követett el.
Az apja tízéves korában elhagyta a családot. Jackson a newarki általános iskolát befejezve a Syracuse Egyetemen kezdte meg tanulmányait, de hirtelen elhatározással abba is hagyta. Soha nem fejezte be a felsőbb tanulmányait, de szenvedélyes és minden területre kiterjedő olvasmányaival alapos ismeretanyaggal rendelkezett.
Az 1920-as évek végéig könyvesboltokban dolgozott, heti újságokat szerkesztett és különböző munkákat vállalt színházakban. 1927-ben diagnosztizálták nála a tuberkulózist. Egy pennsylvaniai szanatóriumban kezeltetve magát olvasta Thomas Mann "Varázshegy"-ét és ennek hatására döntötte el, hogy Európába költözik.
Jackson egy évet töltött Svájcban és a Francia Riviérán, de közben erősen alkoholizált. New York-ba történő visszatérése után a CBS Radio-nál vállalt állást. Megnősült, felesége a Fortune Magazine egyik szerkesztője, Rhoda Booth lett. A második világháború előtti évek voltak a írói karrierjének legtermékenyebb évei.
Két írását követően jelent meg 1944-ben a Farrar & Rinehart Kiadónál a legismertebb regénye, „The Lost Weekend” (a belőle készített film címe: „Férfiszenvedély”, 1945). A könyv lényegében Charles Jackson önarcképe Don Birnam néven, és egy 1936-os négynapos hétvége történéseiről szól. A könyvet remek kritikai visszhang követte és a Paramount Pictures 35.000 dollárért megvásárolta a filmjogokat.
A forgatással Billy Wilder-t bízták meg, aki éppen a „Gyilkos vagyok” (1944) elkészítése utáni sikerét élvezte. Első ötletként a főszerepre José Ferrer-t akarta felkérni, de aztán egy New York-on kívül ismeretlen színpadi színészre, Ray Milland-ra esett a választása. Milland nem kedvelte a szeszesitalt, de a felesége bíztatására, aki nagy karrier lehetőséget látott a szerepben, elvállalta.
Wilder és a forgatókönyv írója Charles Brackett (aki egyébként szintén küzdött az alkohol-problémával) több helyen változtattak a történeten és jelentősen átírták a végét. A főhős elkezd írni egy önéletrajzi regényt a régóta elveszett hétvégékről. A film óriási sikert aratott, és 4 Oscar-t szerzett. Ráadásul a könyvből és filmből származó jövedelem egész életen át tartó bevételt biztosított az író Jacksonnak.
A későbbiekben Jackson továbbra is küzdött a függőségeivel, az alkohol mellett különböző gyógyszereket is szedett, amelyekkel a depresszióját próbálta csillapítani. Egy időszakában ideiglenesen meg is szabadult tőlük, csatlakozott az Anonim Alkoholisták csoportjához, előadásokat is tartott. Az 1950-es évek közepén Jackson józan volt, de már nem írt.
Az alkohol- és drogfüggőség mellett hosszú ideig láncdohányos is volt, tüdőbaja kiújult. Sikeres gyógyulása után újra írni kezdett, de a hírnevét megalapozó könyvének színvonalát nem tudta elérni. Halálának időpontja 1968. szeptember 21., oka: barbiturát mérgezés. A haláleset a New York-i St. Vincent kórházban történt Halálát öngyilkosságnak tartották.
(Berto49)
