Galgóczi Erzsébet író, forgatókönyvíró 1930. augusztus 27-én született Ménfőcsanakon, paraszti családban. A második világháború után népi kollégistaként a győri tanítóképzőben tanult. A Színművészeti Főiskolára vágyott, majd a szülei ellenkezése miatt beiratkozott az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Néhány hét múlva kilépett, és a Győri Vagon- és Gépgyárban lett vasesztergályos. Az 50-es évek első felében a Színművészeti Főiskola... Több
Galgóczi Erzsébet író, forgatókönyvíró 1930. augusztus 27-én született Ménfőcsanakon, paraszti családban. A második világháború után népi kollégistaként a győri tanítóképzőben tanult. A Színművészeti Főiskolára vágyott, majd a szülei ellenkezése miatt beiratkozott az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Néhány hét múlva kilépett, és a Győri Vagon- és Gépgyárban lett vasesztergályos. Az 50-es évek első felében a Színművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt. Végzése után a Művelt Nép munkatársa volt, majd egy ideig a Hunnia Filmgyárnak készített riportokat. 1958-ban a Budapest Filmstúdió dramaturgja lett, de rövidesen szabadfoglalkozású író lett.
Az 50-es évek elején kezdett írni, sokféle műfajban (regény, elbeszélés, riport, szociográfia, színmű) alkotott. Szenvedélyes igazságkereső volt, így a hatalom sokszor akadályozta a munkáját, ennek ellenére sok szókimondó, szociografikus pontosságú művet teremtett. A 60-as évektől kezdve több játékfilm, tévéjáték, tévéfilm forgatókönyvét írta meg, hangjátékokat is készített. Regényei közül a Vidravas (1984) lett a leginkább népszerű, a műveiből készült legsikeresebb film pedig az Egymásra nézve (1982), amelyben a leszbikusságot választotta témául, reflektálva a saját, nyíltan vállalt hajlamaira is.
1962-ben, 1969-ben és 1976-ban József Attila-díjjal, 1970-ben SZOT-díjjal, 1978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1980–85 között országgyűlési képviselő volt. 1989. május 20-án halt meg Ménfőcsanakon, szívinfarktusban.
(Filmbarbár)
