Goya Toledo

0

1969. szeptember 24-én született a Kanári-szigetek hét nagy szigete közül a legkeletibb, legészakibb és egyúttal a legidősebb Lanzarote-szigetén, Arrecife városában. Spanyol színésznő és fotómodell. Az 1990-es évek elejétől több mint 30 filmes és televíziós produkcióban szerepelt.

Modellként kezdte a karrierjét, majd később Madridba költözött, ahol színészi tanfolyamon vett részt, melynek keretében dialektikát tanult, hogy elhagyja kanári akcentusát. A spanyol fővárosban megismerkedett Madrile Penélope Cruzzal, aki még az első sikere előtt állt, és épp csak tanulta a színészetet. Barátságot kötöttetk, és Cruz rávette Toledót, hogy jelentkezzen színészképzésre Cristina Rotánál New Yorkban. Négyéves tanulmánya után Toledo Spanyolországban folytatta tanulmányait, audiovizuális szemináriumon vett részt Mariano Barroso tanítványaként, valamint színészeti és színházi tanfolyamot végzett Augusto Fernándezznél és José Sanchís Sinisterranál.

Ezután televíziós sorozatokban játszott, köztük a díjnyertes, 1993-as „Los Ladrones van a la oficina” és az 1995-ös „Todos a bordo”, a „Szerelemhajó” spanyol változata. 1996-ban debütált a moziban „A kert túloldalán” című drámában, majd kisebb mellékszerepek következtek. 1998-ban a „Mararía” című filmmel érte el az igazi színészi áttörést. A kritikusok méltatták a teljesítményét, és 1999-ben, 29 éves korában a „legjobb fiatal színésznőnek” jelölték a legfontosabb spanyol filmdíjon, ám honfitársa, Marieta Orozco vitte el a díjat.

Két évvel később Toledo a Mararía sikerére építve játszott Alejandro González „Korcs szerelmek” című filmjében. A mexikói filmrendező nem akart mexikói színésznőt szerződtetni, inkább spanyol vagy argentin színésznőben gondolkodott, és akkor talált rá egy mozimagazinban Toledo korábbi filmjének cikkére, így ismerte meg őt. A filmet 2000-ben mutatták be a „Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon”, és a kritikusoknak is tetszett. Míg Európában hihetetlen sikerről számoltak be, addig Amerikában a New York Times csak az „új évtized első klasszikusaként” emlegette. A drámát több mint 35 nemzetközi fesztiválon kritikusdíjjal jutalmazták, valamint a legjobb külföldi filmek kategóriában jelölték a „Golden Globe-on” és az „Oscar-díjátadón”.

Bár nemzetközileg ismertté vált a közönség számára, mégsem fogadta el az amerikai felkéréseket, mert tartott az erős amerikai versenytől és a spanyol szerepek iránti elkötelezettségtől. Visszatért Spanyolországba, és a következő néhány évben főszerepeket játszott mind spanyol, mind európai produkciókban. 2003-ban az „Európai Film Promóció” az „Év hullócsillagának” választotta a Laura Maná „Palabras encadenadas”, azaz „Gyilkos szavak” című thrillerben való kiemelkedő alakításáért.

2011-ben Paco Arango játékfilmjében, a „Maktub” című, igaz történeten alapúló filmben játszott, melyben egy rákos fiú édesanyját keltette életre. Alakításáért elnyerte a „Spanyol Filmkritikusok Szövetsége” legjobb női mellékszereplőnek járó díját, és újabb jelölést kapott a „Spanyol Film-díjra”. 2015-ben szintén jelölést szerzett a „Marsella” című filmben egy harcos anya, Virginia mellékszerepéért.