Elbert János irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár 1932. április 17-én született Budapesten. Érettségi után az ELTE hallgatója lett, orosz–lengyel szakon. 1955-ben szerzett diplomát, majd 1956-ban a Nagyvilág munkatársa lett, körülbelül két évtizedig dolgozott a lapnál. Közben az egyetemen műfordítói szemináriumokat, szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott, a világirodalmi tanszék adjunktusa volt; emellett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított.
A 70-es évek... Több
Elbert János irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár 1932. április 17-én született Budapesten. Érettségi után az ELTE hallgatója lett, orosz–lengyel szakon. 1955-ben szerzett diplomát, majd 1956-ban a Nagyvilág munkatársa lett, körülbelül két évtizedig dolgozott a lapnál. Közben az egyetemen műfordítói szemináriumokat, szovjet irodalomtörténeti előadásokat tartott, a világirodalmi tanszék adjunktusa volt; emellett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított.
A 70-es évek közepétől a Színházi Intézet igazgatója lett, rendszeresen szerepelt televíziós műsorokban, s közérthető stílusban megtartott tévés előadásaival hamar népszerűvé vált. Több nyelvből (orosz, lengyel, angol) fordított, esszéket írt, köteteket, antológiákat szerkesztett (Majakovszkij; Klasszikus orosz költők). Körülbelül másfél száz drámafordítását mutatták be a színházak.
Filmes munkássága csupán egyetlen alkotásból áll, 1970-ben a Gyula vitéz télen-nyáron című szatírában a Tudós Klub előadóját játszotta el néhány jelenet erejéig. 1974-ben József Attila-díjat kapott. 1983. március 9-én halt meg Siófokon, halálának körülményei máig tisztázatlanok.
(Filmbarbár)