A gunyoros közéleti és médiakritika középpontjában egy tévésorozat áll. A végvári csaták idején játszódó film amatőr főszereplője, a sörgyári melós, Prohászka Feri lángra lobbantja a magyar nők szívét. A sorozat kirobbanó sikert arat, hevíti a magyar öntudatot. Az elharapódzó törökellenes kampány azonban közbelépésre serkenti Bodó főszerkesztőt: Gyula vitézt hűtlenség miatt meg kell ölni. Csakhogy a közönség nem tűri a csúf véget, követeli a folytatást.
Remek szatíra, a rendező szinte látnoki képességekkel rendelkezett, mert előre látta a kereskedelmi TV-ék megjelenése utáni helyzetet, másrészt pedig maró gúnnyal ábrázolta a hetvenes évek felülről érkező kézi irányítású rendszerét. Remek egyénített ... Többfigurák egy-egy mentalitást képviselnek. Érdekes volt látni a korabeli értelmiségiek közül a gyakran szereplő Abody Bélát, Benedek Istvánt, de a „királyi” TV azóta eltűnt alakjait: mindenki Marikáját, vagy a riporterek doyenjét Vitray Tamást. Feltétlenül ki kell emelni a Gyula vitézt játszó Koncz Gábort, remekül alakította a kőbunkó, de ugyanakkor dörzsölt fickót. Kállai Ferenc és Őze Lajos is nagyon jó volt a hajbókoló nagyfőnök, illetve az alkotói önállóságát teljes mértékben feladó rendező szerepében. Ritka az olyan film, amelyik majd’ ötven év múlva ugyanolyan aktuális (vagy még időszerűbb) mint az elkészítése idejében.