Balázs József

Balázs József író, forgatókönyvíró 1944. március 19-én született Vitkán. Mátészalkán érettségizett, majd az ELTE magyar–történelem szakán szerzett diplomát. A 70-es évek elejétől üzemi újságíróként dolgozott, 1976-től filmgyári dramaturg volt. Doktori értekezést írt Michelangelo Antonioni filmjeiről.

Íróként viszonylag későn indult, a móriczi próza hagyományát próbálta folytatni balladai hangvétellel, filmszerű stílusban; első kisregényét, a Magyarokat először félretették. 1975-ben a Forrás című folyóiratban megjelent a Koportos (1977-ben könyv formájában is), 1976-ban a Magyarok, majd a Fábián Bálint találkozása Istennel. (Mindhárom művéből film is készült.)

Balázs József hitt abban, hogy az irodalomnak tétje van; művei a 70-es évek végén vitákat is generáltak, de a népszerűsége hamar – mintegy öt év után – megkopott, elfelejtették a nevét, az egyetemeken sem foglalkoztak a művészetével. Ebben szerepe volt a a 70-es évek második felétől írott munkáiban (Az ártatlan, 1977; Szeretők és szerelmesek, 1978; A torcellói Krisztus, 1981; Az eltévedt tank, 1983; A homok vándorai, 1983; A bátori advent, 1983) tapasztalható színvonal-esésnek is, illetve annak, hogy az első alkotásaival kiírta magából a lényegesebb mondanivalóit, s a dísztelen, egyszerű stílusán áthaladt az idő: a 70-es évek végétől új szerzők, új stílusok hódították meg az olvasókat. Így fokozatosan kikerült az irodalmi életből, ami részben az egyre súlyosbodó betegségének is köszönhető volt.

1977-ben és 1987-ben József Attila-díjat, 1976-ban SZOT-díjat, 1978-ban Váci Mihály-díjat kapott. 1997. október 13-án halt meg Budapesten.