Lázár István

0

Lázár István író, költő, forgatókönyvíró 1881. augusztus 6-án született Gyergyószentmiklóson. Jogi tanulmányainak befejezése után a rendőrségnél dolgozott. Később a Magyar Világ című irodalmi és kritikai képes folyóirat szerkesztője lett, 1922-től a Petőfi Társaság is a tagjai között tudhatta.

Többféle műfajban alkotott, elsősorban könnyedebb alkotásokat – kémtörténeteket, háborús regényeket, utópista kalandregényeket – adott ki; sok írása a Pesti Hírlapban jelent meg. 1903-ban egy verseskötetet is közreadott (Dalok egy aranyhajú leányról). Népszerűek voltak az ókori keleten, bibliai országokban játszódó regényei, illetve a pogány magyar időkről szóló művei (Hunor és Magor, 1918, regény; Szent Gellért, 1930, regény); ezek rendszerint konzervatív stílusú, romantikus hangvételű alkotások.

Néhány művét a Székelyföld ihlette (Omlik az udvarház, visszamemlékezések, 1931). Az 1910-es évek közepétől több forgatókönyvet is készített: Makkhetes (1916), Nőstényfarkas (1918), Karenina Anna (1918), A nap lelke (1920–21), A rög (1920), Szép Ilonka (1920), Gyimesi vadvirág (1921), Mária nővér (néma változat, 1929).

1936. május 28-án, Budapesten halt meg.