Mario Bava 1914. július 31-én látta meg a napvilágot az észak-olaszországi Sanremóban. Édesapja, Eugenio Bava a korai olasz filmművészet egyik ismert operatőre volt. Kezdetben Mario festő szeretett volna lenni, ám mégis az apja a foglalkozását vitte tovább. Édesapja mellet egyebek mellett Massimo Terzano olasz operatőr segítője volt.
Elsőként két rövidfilmet fényképezett 1939-ben (La vispa Teres és Il tacchino prepotente), majd a II. világháború alatt játékfilmek operatőreként is közreműködött (L’avventura di Annabelle, Sant’Elena,... Több
Mario Bava 1914. július 31-én látta meg a napvilágot az észak-olaszországi Sanremóban. Édesapja, Eugenio Bava a korai olasz filmművészet egyik ismert operatőre volt. Kezdetben Mario festő szeretett volna lenni, ám mégis az apja a foglalkozását vitte tovább. Édesapja mellet egyebek mellett Massimo Terzano olasz operatőr segítője volt.
Elsőként két rövidfilmet fényképezett 1939-ben (La vispa Teres és Il tacchino prepotente), majd a II. világháború alatt játékfilmek operatőreként is közreműködött (L’avventura di Annabelle, Sant’Elena, piccola isola). Az évtized második felében már sokat foglalkoztatott operatőrnek számított az olyan filmekkel, mint az Uomini e cieli, a Natale al campo, a Bajazzók, vagy a Follie per l’opera. Ugyancsak erre az időszakra tehető rendezői debütálása, olyan dokumentumfilmeket készített, mint a L’orecchio, a Santa notte, a Variazioni sinfonchie és az Anfiteatro Flavio.
1950-től évente több általa fényképezett filmet is bemutattak, ezek közé tartozik például a Kutyaéletet, a Rendőrök és tolvajokat, a La famiglia Passaguait, a Vasárnap hőseit, A világ legszebb asszonyát, az Il viale della speranzát, a Fiam, Nérót és az Elloptak egy villamost. Rendezőként az I vampirivel szerzett elismertséget, amelyet ő fejezett be, miután az eredeti rendező, Riccardo Freda otthagyta a produkciót (Bavát eredetileg ennél a filmnél is operatőrként akarták alkalmazni, ám végül nemcsak a rendezésért, hanem a speciális effektekért is felelt). A filmre azóta is az első olasz horrorként szoktak hivatkozni. Az I vampiri után még két olasz film (a Caltiki il mostro immprtale és a La battaglia di Maratona) rendezésében segített, valamint az 1958-as Herkules című film vizuális effektjeiért is ő felelt.
1960-ban mutatták be egyik leghíresebb filmjét, a Démon maszkját, amely ma már szintén horror-klasszikusnak számít. A filmet Bava rendezte, fényképezte, effektezte, valamint írta is. Ugyancsak 1960-ban készítette el az Esther and the King olasz változatát. Az évtized során, olyan további filmjeit mutatták be, mint az Aladdin csodáit, az Ercole al centro della Terra, a Hat halott modell, a Gli invasori, a Dr. Goldfoot és a lánybombák, vagy a Félelem hadművelet. Ebből az évtizedből származó munkái közül meg kell említeni A lány, aki túl sokat tudott címűt, amelyet a giallo-filmek korai előfutárának tartanak, valamint a Vámpírok bolygóját, amely tematikailag az Alien-filmekkel mutat hasonlóságot. Szinte valamennyi filmjét ő fényképezte, ám A lány, aki túl sokat tudott után ezeknél a filmeknél nem került fel a stáblistára, mint operatőr. A ’60-as évek végét a Diabolik című filmje, illetve egy minisorozat, az Odüsszeia zárta.
A ’70-es években a korábbi munkatempójához képest visszavett, s kevesebb filmjét mutatták be. Ezek közül kiemelhető a 5 bambole per la luna d’agosto, a Hentesbárd és a Roy Colt & Winchester Jack. 1971-ben a Quante volte… quella notte mellett A vér öble című filmjével hívta fel magára a figyelmet, mint a slasher műfaj előfutára. Utolsó filmjei viszont már nem kaptak széles körű terjesztést hazájában, így járt például a Lisa és az ördög című filmje is, s előfordult az is, hogy újravágták alkotásait, mint például a Cani arrabiatit. Utolsó két alkotása a The House of Exorcism és a Schock volt, amelyekben már fia, Lamberto is besegített társrendezőként. Legutolsó rendezése egy minisorozat, az I giochi del diavolo egy epizódja volt. A rendezés mellett még a Mózes, a törvényhozó című minisorozat speciális effektjeit is ő készítette.
Mario Bava 1980. április 27-én halt meg szívroham következtében. Munkássága több mint figyelemreméltó, számos horror-alműfaj előfutárának tekintik, mint például a slasher, továbbá az ő nevével azonosítják az olasz giallo-zsánert is. Filmjeinek a többségét nemcsak rendezte, hanem írta és fényképezte is.
(ArpiHajdu és Réci)
