Pasqualino De Santis, olasz operatőr 1927. április 24-én született Fondiban. 1945 és 1948 között a Centro Sperimentale di Cinematografia nevű intézményben tanult, majd 1950-ben debütált mint kameraman a Nincs béke az olajfák alatt című drámában, melyet a tesvére, Giuseppe De Santis rendezett (a későbbiekben is több ízben dolgoztak együtt).
Piero Portalupi, Marco Scarpelli és Gianni Di Venanzo voltak a tanárai, az utóbbit fel is váltotta az operatőri tisztségben, amikor annak el kellett hagynia Az igazság pillanata (1965) című film forgatását, így ez lett az... Több
Pasqualino De Santis, olasz operatőr 1927. április 24-én született Fondiban. 1945 és 1948 között a Centro Sperimentale di Cinematografia nevű intézményben tanult, majd 1950-ben debütált mint kameraman a Nincs béke az olajfák alatt című drámában, melyet a tesvére, Giuseppe De Santis rendezett (a későbbiekben is több ízben dolgoztak együtt).
Piero Portalupi, Marco Scarpelli és Gianni Di Venanzo voltak a tanárai, az utóbbit fel is váltotta az operatőri tisztségben, amikor annak el kellett hagynia Az igazság pillanata (1965) című film forgatását, így ez lett az első önálló operatőri munkája. Ez volt az első közös alkotása Francesco Rosival, akinek később számos sikeres filmjét – Volt egyszer..., A Mattei-ügy, Krisztus megállt Ebolinál – is celluloidra vitte.
Kora sok nagy rendezőjével (Luchino Visconti, Franco Zeffirelli, Federico Fellini, Joseph Losey, Robert Bresson, Ettore Scola) és színészével (Vittorio Gassman, Gian Maria Volonté, Omar Sharif) kooperált az évtizedek során. Számos szakmai díjban részesült, 1969-ben Oscart kapott a Rómeó és Júliáért, többször odaítélték neki a David di Donatello-díjat, a Nastro d'Argentót, de kapott Arany Glóbuszt és Arany Oroszlánt is.
1996. június 23-án halt meg Lvivben egy forgatás során, szívinfarktusban.
(Filmbarbár)